Kiskunfélegyházán is élnek olyan betegek, akiket pár hónapos koruktól tolószékbe kényszerített ez a gyógyíthatatlan kór. Kis Lászlóné másik két ugyanebben a betegségben szenvedő asszonnyal már régóta a Mozgáskorlátozottak Kiskunfélegyházi Szervezetének tagja. Betegségéről nem nagyon szokott beszélni senkinek, nem panaszkodik. De most, hogy újra felütötte fejét a gyógyíthatatlan kór, úgy érezte muszáj nyilvánosságra hoznia szenvedéseit és mindennapos problémáit. Európán jelentős poliomyelitis-járványok utoljára az 1950-es években söpörtek végig, a Sabin-cseppek általános bevezetése előtt. A védőoltásnak köszönhetően azokban az országokban ahol az oltást rendszerességgel alkalmazzák, már gyakorlatilag nem fordul elő.

Kis Lászlóné lapunknak elmondta, őt egészen kicsi korában egy náthának vélt betegség kényszerítette tolószékbe. A betegség kezdeti tünetei ugyanis az egyszerű megfázáshoz hasonlóak: hurutos panaszok, láz, fejfájás, esetleg gyomor-bélrendszeri tünetek. Először javul a közérzet, mintha meggyógyulna az ember a náthából, de néhány nap után ismét tünetek jelentkeznek, a láz is visszatér, és kezdetét veszi a bénulásos szakasz. Ekkor különböző súlyosságot mutathat a bénulások megjelenése. Lehetnek egészen enyhe, de súlyos formák is. A bénulások petyhüdt jellegűek, többnyire aszimmetrikusak, alulról felfelé terjedő is lehet, spontán javulás mutatkozhat, de ha az idegsejt elpusztul, akkor a bénulás végleges. Amennyiben a végleges bénulás a légzőizmokat is érinti, akkor csak az élethosszig tartó gépi lélegeztetéssel marad életben a beteg.

Hogyan lehet kezelni? A járványos gyermekbénulás kezelésére a vírust elpusztító gyógyszer sajnos a mai napig nem áll rendelkezésre. A járógép használatára kényszerült betegek pedig oly módon támogatja az OEP, hogy speciális cipőt ugyan rendszeresen biztosít térítésmentesen, de hozzá a járógépet már nem, csak meghatározott időközönként. Noha a cipő kopásával egyidejűleg használódik el az ortézis is, de erre nincsenek tekintettel.

Sajnos a kórházban sem tudnak segíteni az ilyen betegeknek, mert a gyógytornászok, a rehabilitációt segítő egészségügyi dolgozók nincsenek kiképezve a speciális masszírozásra és tornáztatásra. Pedig egy részlegesen vagy teljesen lebénult embernek nagy szüksége lenne az átmozgatásra, hogy a keringésének összeomlását megakadályozására, az egészségromlás lassítására. Városonként egy pár emberért nem tart fenn a kórház olyan szakembert, aki el tudná végezni ezt a fajta masszázst és átmozgatást.

Sajnos ez a helyzet itt városunkban is – mondta mélyet sóhajtva Kis Lászlóné. S ebben a sóhajban benne volt az elmúlt hosszú-hosszú évek szenvedése, a gyermekkori kirekesztettség érzése, a fájó sipolyok és sebek, melyeket a speciális cipő és ortézis mart bőrébe. – Meggyógyulni már soha nem fogok, de legalább könnyebbé tehetné a mindennapokat egy szakember, aki tisztában van a betegség fogalmával és el tudná látni a magam fajta betegeket – mondta.

Érdemes ezen elgondolkodni azért is, mert a poliomyelitis, Heine-Medin kór ismét megjelent Európában. S vannak közszereplők, akik a gyermekek beoltása ellen kampányolnak, emiatt olyan betegségek ütik fel a fejüket – így a gyermekbénulás is – amelyektől az oltási kampányoknak köszönhetően egyszer már sikerült megszabadulni. A szülők közül sokan ezen közszereplők hatására elutasítják a gyermekek védőoltását, így szembe kell nézniük több gyógyíthatatlan betegséggel is.

Embertársi kötelességünk, hogy nemcsak a felnövekvő generáció betegségekkel szembeni védelméről kell gondoskodnunk, hanem azokról is, akik ettől a gyógyíthatatlan betegségtől szenvednek évtizedek óta. Nagy kérés tőlük egy szakember, aki el tudja őket látni és egy olyan járógép, amelyet együtt cserélhetnek a speciális cipőjükkel, vagy esetleg egy jobb minőségű ortézis, ami nem megy tönkre egyhamar?