Irénke néni lánya, fia és annak felesége társaságában fogadta a kedves vendéget, aki a virágcsokor mellé Orbán Viktor miniszterelnökünk által aláírt Emléklapot nyújtott át ajándékba.

Nagy Istvánné szül.: Zakupszki Irén 1918. december 14-én született Mélykúton. Szüleinek egy vendéglő üzemeltetésén kívül más vállalkozásai is voltak, így Irénke néninek saját elmondása szerint gondtalan gyermekkora és fiatalsága volt. A polgári iskola elvégzése után a háztartás vezetésében vett részt, majd 1938-ban férjhez ment Nagy Istvánhoz, aki Mélykút öregmajori tanítója volt akkoriban. Hamarosan megszületett kislányuk, később pedig a kisfiuk és boldog családi életet éltek 1944-ig, amikor is Irénke néni férjét behívták katonának.

Férje István, október elején a Tiszántúli harcokban életét vesztette, így Irénke néni 1945-ben a szolgálati lakást leadta és a gyermekekkel szüleihez költözött. Itt sem tétlenkedett, a szülei vendéglőjében dolgozott.

- Mélykút község a déli határsávba esett. A politika diktálta, hogy „Titó szimpatizánsok” címen módos családokat kell kitelepíteni. Szüleimet is elhurcolták Hortobágyra, ahol embertelen körülmények között laktak és dolgoztak. Három és fél év után szabadultak. Házukat, földjüket és minden ingóságukat államosították. A lakásunkat lepecsételték, a 10 éves lányommal és 8 éves fiammal utcára kerültünk – mesélte Irénke néni élete történetét.

Miután anyai nagynénje befogadta őket, Irénke néni egy gazdaságban tudott elhelyezkedni, de vidékre kellett járnia munkába. Később a Kalocsai Tangazdaságba anyagkönyvelő, statisztikus munkakörbe került. Csak hétvégeken tudott hazamenni gyermekeihez Jánoshalmára. Akkor már szülei gondoskodtak róluk.

Irénke néni 1956. májusában került Kiskunfélegyházára a Szíjártó-féle Gépgyárba anyagkönyvelőnek, majd a könyvelés utókalkulációs osztályán dolgozott 1980-ig az átnevezett Április 4. Vegyipari Műveknél. Innen ment nyugdíjba. Irénke néni azonban nyugdíjas éveit is aktívan töltötte. 18 évig volt közös képviselője annak a társasháznak ahol jelenleg is lakik, pontosabban lakott, ugyanis 2017-től a lányával él boldog családi körben.

Irénke nénit messze elkerülte a betegség egész életében. Ennek titkát ő abban látja, hogy békességben él a világgal.

- Nagyon sok őszinte barátom volt és van most is. Együtt nevetünk, és mindennek próbáljuk a legjobb oldalát meglátni – mondta mosolyogva Irénke néni, majd elővette a 95. születésnapjáig összegyűjtött családi fotókat. Mindegyik kép kedves volt számára valamiért, vagy épp valakiért és mindegyikről volt mit mesélni bőven.

A hétvégi ünneplésen együtt lesz az egész család. Leánya, Pécsen élő fia és családja, az unokák és dédunokák, de a jó barátok is mind tiszteletüket teszik Irénke néninél. Talán egy jó kártyaparti is belefér az ünnepségbe, ami a kedvenc kikapcsolódása a 100. születésnapját ünneplő néninek.