Az előzményekről Mészáros Márta a Kiskun Múzeum igazgatója beszélt a népes számban megjelent közönségnek.

1879-ben meghozták a honosítási törvényt, amely 10 évvel később lépett életbe. Ez azt jelentette, hogy az a honpolgár, aki elhagyta Magyarországot – emigrált – 10 éve volt rá, hogy jelentkezzen magyar állampolgárságának megtartására. 1886-ban Kiskunfélegyháza egyik képviselője úgy döntött, hogy Kossuth Lajost díszpolgárává választja. Ifj. Kocsis Sándor volt a kezdeményező, aki a javaslatot a képviselő-testület elé terjeszette 1886. augusztus 8-án, hogy ezzel tulajdonképpen megmentse Kossuth Lajost és biztosítsa magyar állampolgárságának megtartását. A félegyházi küldöttséget Kossuth Lajos nem fogadta.

December 5-én egy rendkívüli közgyűlés keretén belül Helfi Ignácnak adták át a levelet, aki kivitte Turinba Kossuthnak. A válasz kicsit késedelmesen érkezett. 1887. március 20-ai keltezésű Kossuth válasza, mely egy 9 oldalas, apró betűkkel teleírt gyönyörű levél a képviselőtestület számára.

A levelet május 1-jén tették közzé. Akkor a 48-as párthoz tartozó ifj. Ulrich István városi főjegyző kezdeményezte azt, hogy a vasúti főutcát Kossuth utcának nevezzék el. Erre a díszpolgári kezdeményezésre több város is lépett, így majdnem 30 városnak lett díszpolgára Kossuth Lajos.

Sajnos ez a kezdeményezés azonban nem váltotta be a reményeket, hiszen 1889. december 27-én életbe lépett a törvény és Kossuth Lajos két héttel előtte kinyilvánította, hogy nem kíván Ferenc József alattvalója lenni. S noha 1890-től Kossuth hontalanná vált, de a mi utcánk azóta is a Kossuth utca nevet viseli, méltatva azokat az embereket is, akik mindent megtettek azért, hogy Kossuth Lajos magyar állampolgár maradhasson.