E jeles alkalomból ma Balla László alpolgármester és dr. Ónodi Izabella önkormányzati képviselő személyesen is köszöntötte Gizike nénit.

Gizike néni 1935. november 7-én született Kiskunfélegyházán. Gyermekkorát a nagy szegénység és a kemény munka formálta: szülei cselédként dolgoztak, mellette földműveléssel biztosították a család megélhetését. A kilenc testvér közül ő a nyolcadikként látta meg a napvilágot, és már egészen fiatalon ki kellett vennie a részét a mindennapi teendőkből.

A család gyakran költözött, így több iskolában is megfordult. Tanulmányait az aranyhegyi iskolában kezdte, ám a második világháború során az épület bombázás következtében megsemmisült, tanulását megszakítva. A háború utáni években szüleit segítette otthon, majd tizenhárom évesen ülhetett vissza az iskolapadba. Egy évvel később, tizennégy évesen már a közeli termelőszövetkezetben dolgozott — egészen 1990-es nyugdíjazásáig. A munkát szeretettel, odaadással végezte, és a közösség ereje sokszor feledtette vele a mindennapi gondokat.

„Nem voltak nagy álmaim, amiket meg szerettem volna valósítani” – mondja szerényen. Fiatal éveit nagyban meghatározta édesanyja betegsége, az ápolás felelőssége és a nehéz körülményekkel való küzdelem.

1955-ben férjhez ment, két lánya született. A család mindig is a legfontosabb szerepet töltötte be életében: ma négy unoka és hét dédunoka büszke nagymamája, akik mind-mind hatalmas örömöt hoztak számára. Első férjét 1980-ban veszítette el, majd 1983-ban ismét házasságot kötött, ami békésebb, biztosabb éveket hozott az életébe. Második férje 2007-es halála után egészségi állapota fokozatosan romlani kezdett. Több műtétet követően 2020-ban költözött beCsanyi úti Szociális Otthonba, ahol szeretetteljes, odafigyelő gondoskodás veszi körül.

Gizike néni kilenc évtizedének története a kitartás, a szorgalom, az alázat és a család iránti rendíthetetlen szeretet példája.

Életútja csendes bizonyítéka annak, hogy tiszta szívvel és becsülettel végigjárni egy hosszú életet nemcsak lehetséges, hanem méltó és követendő út.

Fotó: dr. Ónodi Izabella