Návay Lajost 1919. április 29-én, a Tanácsköztársaság idején gyilkolták meg a kiskunfélegyházi pályaudvaron Návay Ivánnal és Szentes főjegyzőjével, Kiss Bélával együtt. A tiszteletükre állított emlékművet 2014-ben emelték a pályaudvar előtt, és azóta méltó helyszínéül szolgál a megemlékezéshez.

A kommunista diktatúrák halálos áldozatait világviszonylatban 100 millióra becsülik. Kelet-Közép-Európában a számuk eléri az 1 millió főt. Ennyien vesztették életüket éhínségben, kényszermunkatáborban, vagy kegyetlen kivégzés által. Jóval többre tehető azonban azok száma, akiket a diktatúra hétköznapi valósága testileg és lelkileg megnyomorított. A rendszer áldozata volt az is, akit vallattak és kínoztak, akit megbélyegeztek, akit kirekesztettek vagy börtönbe zártak, akit csoport- vagy vallási hovatartozása miatt üldöztek; mindenki, akit megfosztottak a szabad cselekvés és választás lehetőségétől.

Február 25-én emlékezzünk a több tízezer, családjától elválasztott és kényszermunkatáborba hurcolt honfitársunkra, a koholt vádak alapján mészárszékre küldött emberekre, az ellenállóként mártírhalált halt hősökre. Ezen a napon idézzük mindazok emlékét, akik az erőszakrendszer áldozataivá váltak, családtagjaikra és szeretteikre, akiket a kommunista rezsim meghurcolt és kiszolgáltatott.

Dr. Ónodi Izabella a Művelődési és Szociális Bizottság elnöke így emlékezett a kommunista diktatúra áldozataira:

„Egy ember nem alacsony növése tesz kicsivé, hanem az, ha szűkölködik szellemi, és lelki javakban. Az ilyen szellemi és lelki kisemberek ha hatalomra jutnak, első és legfontosabb szándékuk, hogy saját képükre formálják a világot. Ami addig díszes volt, szárnyalt és fejlődött, az legyen szürke, elfojtott és stagnáló. Aki bátor, innovatív és őszinte, az legyen gyáva, visszahúzódó és nyájasan hazug. De ezek a kisemberek csak a hozzájuk hasonlókat tudták csak igazán megtörni. Aki az önmaga nagyságában ellene szegült, azt kicsinyes bosszújukkal, nagy létszámú kiszolgálóikkal csak és kizárólag fizikálisan tudták megtörni. A testeket megkínozták, az életeket elvették aljas és gyáva módon. Túlerővel csonkították meg a szabad emberek szárnyait. Kicsi emberek nagy és hosszan tartó uralma volt ez.

Emlékezzünk azokra, akik alkotni, dolgozni, nemzetet felemelni szerettek volna, de eltiport a szó rossz értelemben vett kicsi, de erős és bosszúálló rendszere. A kommunizmus áldozatainak méltósága örökre velünk marad.”

Az elnök asszony ünnepélyes beszédét követően a Návay emlékmű előtt főhajtással és a megbecsülés koszorúinak, mécseseinek elhelyezésével tisztelegtek városunk elöljárói és önkormányzati képviselői, a Constantinum Intézmény igazgatója és az iskolák diákjai.