Ehhez hasonló kérdésekre kereste a választ a Huffington Post és a Purina. Nekik köszönhetően sok érdekességet megtudtunk legjobb barátainkról, a kutyákról.

Sokszor gondolkoztam már én is azon, hogy vajon a kutyám tényleg szeret engem, vagy csak azért ragaszkodik hozzám, mert ételt adok neki és gondoskodom róla. Aztán amikor mindentől függetlenül is mellettem van, például a lábamnál alszik, miközben dolgozom, megbizonyosodok róla, hogy ez az eb egyszerűen csak ott akar lenni, ahol én vagyok. Függetlenül attól, hogy van-e nálam jutalomfalat vagy nincs. Ez a szeretet? Szerintem igen, de lássuk, mit mondanak a tudósok a kutyák érzelmeiről.

Éreznek bűntudatot a kutyák?

Első kérdésként arra voltak kíváncsiak, hogy a kutyák éreznek-e bűntudatot, miután rosszat csináltak. Hiszen a viselkedésük - lehajtott fej, lógó fülek és farok – erre utal. A szakértők szerint azonban a kutyák nem éreznek úgy bűntudatot, mint az emberek, még akkor sem, ha a viselkedésük ez sugallja.

Sokszor mi emberek ruházzuk fel ilyen érzelmekkel szőrös barátunkat, mivel hajlamosak vagyunk elfeledkezni arról, hogy ők bizony nem emberek, bármennyire is szeretnék őket annak tekinteni. A bűntudatra emlékeztető színjáték sokkal inkább egy tanult viselkedési forma lehet a kutyák részéről, akik felismerték, hogyha kiabál velük az ember, ez a póz csökkentheti a büntetés mértékét. Mivel a bűntudat egy komplex pszichológiai folyamat (össze kell kötni egy múltbeli cselekvést a jelennel, és tudni kell, hogy az a cselekedet helytelen volt), és nem ismert még, hogy kutyák birtokolják-e az ehhez szükséges képességeket, ezért valószínű, hogy a kutya nem magát a rossz tettet sajnálja, hanem az, hogy lekapják a tíz azaz húsz körméről.

A zöld szemű szörny

A következő kérdés a kutyák és a féltékenység témaköre volt. Nos, az összes kutyatulajdonos találkozhatott ilyen vagy olyan formában ezzel a jelenséggel. Egy másik kutyával, sőt, akár egy másik emberrel, vagy akár egy plüss állattal kapcsolatban is jelezhette nem tetszését az ebünk. A tudósok szerint a viselkedésük ezekben az esetekben valóban féltékenységre utalnak, így ezt az érzést valóban megélhetik a kutyák.

Vajon a kutyáink tényleg törődnek velünk?

Ehhez talán nem is kell kísérleti háttér vagy tudományos magyarázat, hogy a választ megmondjuk. Egyértelműen, igen, a kutyák tényleg törődnek a gazdáikkal. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, ahogy a különböző hangulatainkra reagálnak. Ha éppen szomorúak vagyunk, észre veszik, és csak úgy odabújnak, ha jó kedvünk van, akkor pedig ehhez mérten viszonyulnak hozzánk. Teljesen alkalmazkodnak a gazdáikhoz, és ott vannak a számukra. Ugyanakkor a gazdájuk is észre veszi, ha a kutyájuknak valami baja van.

Szeret-e a kutyánk minket?

Azt tudjuk, hogy ragaszkodnak hozzánk, hogy törődnek velünk, sőt, féltékenyek, ha valaki mással vagyunk éppen elfoglalva, de vajon szeretnek minket a szó emberi értelmében? Valószínűleg a legtöbb gazdinak egyértelmű a válasz: hát persze, hogy szeretnek minket! De nem mindenki érzi azt a speciális köteléket, ami a kutyát hozzá köti. Sőt, azt is megkérdőjelezik néhányan, hogy meg van-e a képességük ehhez az érzelemhez, és nem magyarázható-e a ragaszkodásuk inkább azzal, hogy például hálásak, amiért etetjük őket.

A kutatók szerint sem olyan egyértelmű a helyzet, függ a kutya fajtájától és természetesen a gazdától is. Az azonban nem kérdéses, hogy az a kutya, amelyik a közelségünket választja, folyton körülöttünk lóg, akkor is, ha éppen nincs nálunk étel, az azt mutatja, hogy ezt az érzést a kutyák megélhetik és meg is élik. Sőt, sokkal több érzelmet táplálnak a gazdáik iránt, mint azt hisszük, néha a saját fajtájuk iránt sem éreznek úgy.

Ezt a feltételezést be is bizonyították a kutatók. Háromféle szagot mutattak a kutyáknak, az egyik a gazdájuk volt, a másik egy ismerős kutya (akár egy háztartásban élő), a harmadik pedig egy idegen kutya szagmintája volt. Közben megvizsgálták az agyi aktivitásukat, és azt tapasztalták, hogy egyedül a gazda szagánál aktiválódott az a része az agynak, ami akkor szokott, amikor valami olyasmit várunk, amivel szeretünk vagy élvezünk.

Bár egyértelműen nem lehet az emberi érzelmeket a kutyákra is érvényesnek tekinteni, azt azért megállapították a kutatás végén, hogy ahhoz nagyon hasonló, néha akár intenzívebb érzéseket is átélnek tappancsos barátaink.