A kutya és az ember együttélésének hosszú története során az állat egy sor készséget kifejlesztett, amelyek az emberhez való kötődését segítették. Ezek közül csak egy az, hogy végrehajtják az ül, fekszik és egyéb utasításokat.

Azt azonban eddig nem volt ismert, hogy megértik-e az ember szándékát, vagy csak a tettre reagálnak. Felismerni, vagy legalább megérezni egy másik teremtmény szándékait az úgynevezett tudatelmélet vagy mentalizáció alapja. Így nevezik azt a képességet, amellyel mentális állapotot - szándékot, vágyat, tudást - tulajdonít az ember másoknak. Sokáig úgy tartották, erre kizárólag az ember képes.

Egy német kutatócsoport azt vizsgálta, hogyan reagálnak a kutyák, ha az ember szándékosan vagy véletlenül visszatartja a jutalomfalatukat. Azt állapították meg, hogy eltérő volt a kutyák viselkedése, ha a kísérletet végző ember akarattal, és más, ha akaratlanul cselekedett. A Scientific Reports tudományos lapban ismertetett kutatás szerint ez arra utal, hogy a kutyák különbséget tudnak tenni a szándékos és a szándék nélküli viselkedés között.

A kísérlethez az úgynevezett véletlen-szándékos paradigmát használták, ami gyakori az emberi és állati elme vizsgálatában, de kutyák teszteléséhez még nem vették igénybe.

A kísérleteket 51 kutyával végezték, három helyzetet próbáltak ki, mindannyiszor átlátszó táblák választották el a kísérletet vezető embert és az állatot.

Az alaphelyzet az volt, hogy a kísérletvezető a táblák közötti résen át adta a kutyának a jutalomfalatot. Az egyik esetben az ember szándékkal hirtelen visszavette a falatot és letette maga elé. A "véletlen-ügyetlen" modellben az ember a résig vitte a falatot, megpróbálta átadni a résen, de véletlenül kiejtette a kezéből. Ezután a "véletlen-lezárt" helyzetben újra "megpróbálta" átadni az ételt, de nem ment, mert a rés bezárult. Akár szándékosan, akár véletlenül, a jutalom az ember oldalán maradt mindhárom esetben.

A kutatók azt várták, hogy ha a kutyák azonosítják az ember szándékát, akkor tovább várnak, mielőtt a jutalom felé mozdulnának a szándékos modellben, amikor direkt nem kapták meg azt, mint a két másik esetben, amikor a falatot nekik szánták, csak nem sikerült odaadni nekik.

A kísérletek azt mutatták, hogy nemcsak hosszabb ideig vártak a "szándékos" helyzetben, mint a két másik véletlen esetben, de nagyobb valószínűséggel ültek vagy feküdtek le - amit békítő magatartásként szoktak értelmezni -, és hagyták abba a farokcsóválást.

"Kutatásunkban a kutyák egyértelműen másképp viselkedtek attól függően, hogy az ember cselekedete szándékos, vagy véletlen volt" - mondta Britta Schünemann, a tanulmány vezető szerzője.