A januártól hatályba lépő új büntetés-végrehajtás (bv) kódex értelmében minden munkaképes rabnak dolgoznia kell, hogy így járuljanak hozzá fogva tartásuk költségeihez. Az új törvényben kiemelt célként szerepel a reintegráció, a társadalomba való visszailleszkedés.

Több mint 18 200 fogvatartott életét befolyásolja az átfogó igazságügyi reform részeként most életbe lépő új büntetés-végrehajtási kódex.

Schmehl János dandártábornok, a büntetés-végrehajtás országos parancsnokának biztonsági és fogvatartási helyettese szerint időszerű volt a törvény megalkotása, amely külön fejezetben foglalkozik a fogvatartottak munkáltatásával. A Kossuth Rádió 180 perc című műsorában elmondta: az új törvény 35 éves törvényerejű rendeletet vált fel, s a jogalkotó teljesen új alapokra helyezi a szabadságvesztést, a büntetés-végrehajtást.

Az új törvényben kiemelt célként szerepel a reintegráció, a társadalomba való visszailleszkedés, s ezen belül fontos, hogy a fogvatartott tartsa el önmagát, a büntetés-végrehajtás legyen önellátó, hangsúlyozta Schmehl János. Hozzátette: olyan munkákról van szó, amellyel például az elítéltek saját maguk megoldhatják az élelmezésüket. Erre több éve folyamatosak a fejlesztések, például Baracskán, Szegeden, Pécsett pékséget építettek, vágóhidakat, zöldségfeldolgozó üzemet létesítettek, de a rabok több zárkafelszerelést is gyártanak. A saját szükségletek kielégítésén túl a rabok olyan termékeket is előállítanak, amelyek az üzletekben kaphatók, de a kórházak számára is készítenek ruházati termékeket.

Az elmúlt években a börtöncégek több mint egymilliárd forint nyereséget termeltek, amelyet teljes egészében új munkahelyek létrehozására fordítanak.

Schmehl János beszélt arról is, hogy az egyéniesítés érdekében kidolgoznak egy programot, amelyet már a fogvatartás megkezdésekor elindítanak. Amennyiben a fogvatartott együttműködik, követi az ajánlásokat, dolgozik és tanul, akkor kedvezményeket kap például a kapcsolattartásban, a benti szabad mozgásában. Mindez szintén a társadalomba történő visszailleszkedést segíti, emelte ki a dandártábornok.

Nagyobb hangsúlyt kap a reintegrációt segítő pártfogó felügyelők szerepe is azáltal, hogy mostantól ők is a büntetés-végrehajtás állományához tartoznak, valamint már a börtönökön belül megkezdik a kapcsolattartást és a szabadulásra való felkészítést, amelynek fontos eleme a tanulás. A fogvatartottak majd 25 százaléka ugyanis nem rendelkezik nyolc általános iskolai végzettséggel, piacképes szakma nélkül pedig nem tudnak majd visszailleszkedni a társadalomba. Az elítélteknek azt is megtanítják, hogyan kell megírni egy önéletrajzot, milyen egy állásinterjú. Az új törvény értelmében a börtönben több térítésköteles dolog lesz, hogy a fogvatartottak tanuljanak meg gazdálkodni a munkabérükkel, tette hozzá Schmehl János.

A fogvatartottak életét jelentősen meghatározza a bíróság által kiszabott büntetés-végrehajtási fokozat – fogház, börtön, fegyház – is. Az új törvény ebben egyéni mérlegelésre is lehetőséget ad, az elítélt munkája, magatartása alapján szigorúbb vagy enyhébb fokozatba kerülhet.

A hazai büntetés-végrehajtási intézetek 142 százalékosan telítettek. Az intézetbővítések és -építések mellett a zsúfoltságot az új értesítési rendszer is csökkentheti. Az eddigi megyei rendszer helyett mostantól a büntetés-végrehajtás központilag tájékoztatja a szabadlábon védekező elítélteket arról, hogy hol kell megkezdeniük a büntetésük letöltését. A kiküldött felhívás már eleve a végleges intézetbe irányítja a fogvatartottat, továbbá kisebb súlyú ítéletek esetén időzíteni is tudják az elítélt behívását.

Az új szabályozás nem csak a rabokat érinti, hiszen a büntetés-végrehajtási dolgozóknak is meg kellett ismerkedniük a törvény szövegével és üzenetével, tette hozzá Schmehl János. A több mint nyolcezer fős dolgozói állománynak oktatást tartottak.