A fásultság szó ismeretlen a számára, hiszen mindig talál olyan gyermeket, akin segíteni lehet. Az igazgató életpályájáról, terveiről és a büntethetőség változásáról beszélgetett a Rádió Orient riporterével.

A nyolcadik kerület közepén nőtt fel szolgálati lakásban, de rendezett körülmények között- meséli Juhász Péter. Már gyermekként odafigyelt a körülötte lévő, sokkal nehezebb sorsú társaira, az életminőségük közti különbségre, ami felébresztette benne a segítségnyújtás vágyát.
Óvodapedagógusként kezdett dolgozni, majd a gyermekvédelmi hatósághoz került. A fiatalabb korosztály után idősebb gyermekek drogproblémáival, magatartászavarival, identitáskülönbségeivel kellett szembenéznie-ismertette pályája kezdetét a közigazgatás rádiójának vendége.

A jogszabályok és jogi keretek között az első mindig a gyermek érdeke, amit figyelembe kell venni, csak így kerülhető el a beletörődés, a kiégés-hangsúlyozta az igazgató, majd hozzátette: nemcsak a hagyományos, állami gyermekvédelemmel foglalkozik, sokféle párhuzamos pályán tevékenykedik egyszerre. Volt olyan időszak az életében, amikor akár három-négy különböző gyermekvédelmi munkát vállalt a nevelőtanári állása mellett, míg a javítóintézetben fiatalkorúakkal dolgozott együtt, civil alapítványt hozott létre a gyermekvédelemből kikerült, támogatásra szoruló fiatal felnőtteknek, emellett pedig középiskolásokkal is foglalkozott.

Bármilyen korosztály került is hozzá, a legfontosabb pedagógiai tanulság, hogy sosem szabad a gyerekekkel felettes pozícióból, fölényeskedve beszélni. Mindenről tudniuk kell ami az érdekükben történik, még akkor is, ha nem értenek vele egyet. Motiválni, meggyőzni kell őket, nem tiltani. A tiltás a szociális szakma, a pedagógia kudarca-emelte ki Juhász Péter.

Sajátos kategória a fiatalkorú bűnelkövetés, mivel a társadalom bűnösnek, a nevelők sokszor áldozatnak tekintik a gyermekeket. Van, aki fel sem fogja, mit tesz, pillanatnyi felindulásból cselekszik, és hiába bánja meg a tettét később. A szociális munkásoknak nem csak a bűnt kell látniuk, hanem az egész közeget, amiből a gyermek származik: mindenek előtt a családot, ami tévesen szocializálta őket-szólt a család szerepéről is az igazgató.

Az a szerepük a tanároknak, hogy olyan módon gondozzák őket, hogy más szemlélettel kerülhessenek vissza az életbe. Nehéz átalakítani a beléjük nevelt értékrendet, szokásokat, a szocializáció hatásait semlegesíteni. Van olyan gyermeke, aki újra és újra visszakerül, ezt azonban nem sikertelenségnek kell megérni, hanem sokadjára is megpróbálkozni a segítségnyújtással – nem tudhatják előre, melyik próbálkozás lesz végül sikeres. Sokszor apró dolgoknak, kis változásoknak is örülni lehet-mondta a nevelési szakember.

Hitelessé kell válniuk a rájuk bízott gyermekek előtt. A körülmények, a keretek a jog szerint adottak, a „bent” történtek azonban a pedagógusok belátástól függnek, ők döntenek a nevelés módszereiről, mikéntjéről. A motivált gyermekek együttműködőbbek. A benti hierarchiában a bűncselekmény súlya irrelevánssá válik, és a teljesítmények, képességek kerülnek előtérbe.

Január elsejétől a büntethetőség határa emberellenes bűncselekményeknél tizenkét évre csökken. A statisztikák alapján készülnek rá, az azonban biztos, hogy az intézmény pedagógiai struktúráját meg kell változtatni, hiszen ez egy jóval fiatalabb korosztály, ami más bánásmódot igényel. A létszámban valószínűleg nem lesz nagy változás, hiszen ritkán követnek el ilyen kicsi gyermekek ilyen súlyos bűncselekményt. A bentlakók általában kisebb léptékű bűnelkövetés miatt kerülnek az intézetbe, és körülbelül egyharmaduk gyermekvédelemből jön, ahova eleve a deviáns magatartásuk miatt kerültek. A tizenkét évesek még jobban befolyásolhatóak, érzékenyebben reagálnak rá, ha szakemberek foglalkoznak velük -a családtól való elszakadásuk azonban nagyon ártalmas dolog-mondta a jövőre utalva az igazgató.