„Az Úr Illésként elviszi mind, Kiket nagyon sujt és szeret” – címet viselő előadáson a huszadik század egyik legjelentősebb magyar költőjéről, a magyar politikai újságírás egyik legnagyobb alakjáról beszélt Juhász István ny. tanár.
Ady műveinek mindig, minden korban vannak aktualitásai – nyilatkozta lapunknak az előadó. Egyik versében például azt írja, hogy soha nem harcolta végig a harcait a magyar. Ha jobban belegondolunk, ez aktuális napjaink hétköznapi emberére is. Mindenbe belekezdünk, de semmit nem csinálunk végig.

Juhász István azt is elismerte, hogy egy este kevés Ady egész ars poeticájának, életprogramjának minden mozzanatának felsorolására, de a legfontosabb elve központi magját alkotja az előadásnak: az ember boldogságra született. Ez hogyan nyilvánult meg életében?

Harcolt minden ellen, ami az ember boldogságának útjában állt. Mindig amellett kardoskodott, hogy megszűnjön a nyomor és a szegénység. A babonákat, a tabukat rombolta, ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy legfontosabb célunk az életben a kultúrát minél jobban magunkévá tenni. Ady 500 hadverő hősnél többre becsült egy kultúrmagyart, mint pl. Apáczai Csere Jánost és a hozzá hasonlókat.

Zseniális írói tevékenysége nemcsak a verseiben tükröződik, hanem novelláiban és újságírói pályafutásában is. Tisztánlátását politikai gondolkodóként remekül tudta hasznosítani. Ady egész lénye, cselekvései, munkássága mind az emberiséget szolgálta. A testi – lelki szenvedései ellenére egész életével arra tanított minket, hogy soha nem szabad feladni. Nem hívta a halált, nem lett öngyilkos a nehézségek ellenére sem, mert a legnagyobb értéknek az életet tartotta.

Juhász István ny. tanár kifinomult beszédstílusa méltóképpen tükrözték Ady iránti tiszteletét, mely az előadás alatt észrevétlenül lopózott be a megjelentek szívébe is. Az idézetek és a nagyszerű gondolatok, melyek megfogalmazódtak az este folyamán mind-mind egy lépéssel közelebb hozták a hétköznapi emberekhez a zseniális tehetségű Ady Endrét.