Az ünnepség Kiss-Ákos Jenő kíséretében előadott Himnusszal vette kezdetét az Ótemplom előtti emlékműnél. A közös éneket követően a megjelentek elhelyezték koszorúikat és mécseseiket a szobor előtt.

A 2010. évi XLV. törvény alapján június 4-én – az 1920-as trianoni békeszerződés aláírásának évfordulójára emlékezve – a Nemzeti Összetartozás Napját ünnepeljük.

96 évvel ezelőtt a trianoni békediktátum az első világháborút lezárva újra rajzolta a háborúban vesztes Magyarország határait, ezzel elvette erős országunk több mint kétharmadát, kettészakította nemzetünket, és több mint hárommillió honfitársunkat az új határokon kívül taszította.

E nemzeti gyásznapról már 2010 előtt – a hivatalos törvénybe iktatás előtt - is megemlékezett városunkban a Magyarok Nagyasszonya szobornál a MIÉP helyi szervezete és Dinnyés Gyula, városunk köztiszteletben álló személye is szervezett ünnepségeket már a 90-es években. Szabó Flórián tanító pedig teljes vagyonát áldozta azért, hogy Kiskunfélegyházán legyen egy méltó emlékmű, mely előtt visszagondolhatunk nemzetünk gyászos napjára.

Mindenki ismeri az eseményeket, melyek 1920 után történtek. Gyakorlatilag a magyarságot egy nem vesztes háború után megvert helyzetbe kényszerítették, s ennek még további véráldozatok lettek eredményei. Kollár László önkormányzati képviselő, a Jobbik Magyarországért Mozgalom helyi vezetője emlékező beszédében felelevenítette mindazokat a történéseket, melyek a trianoni diktátum aláírását követően több ezer magyar testvérünk sínylődéséhez és hazájától való elszakadásához vezettek. Rávilágított arra, hogy korunk eseményei vészesen hasonlítanak a 96 évvel ezelőtt történtekhez. Amit akkor Monarchiának hívtak, az ma az Unió. Elképesztő dolog abba belegondolni, hogy hányan kényszerülnek elhagyni napjainkban az országot a biztos megélhetés reményében, vagy épp csak deviza hitelük törlesztésének okán. A kiáramlókkal szemben pedig megjelennek a betelepülők és a kötelező kvótarendszer, melyet az Unió nyom a tagországai – közöttük Magyarország - vállára. Mi lesz így velünk, magyarokkal? A képviselő a múlt keserű emlékei mellé felsorakoztatta a jövőbeni lehetőségeket, melyben ismét a gyökereiben fenyegetett magyarságunk léte. Napjainkban még nagyobb szükségünk van az összetartásra és magyarságtudatunk erősítésére, mint történelmünk során bármikor.

Kollár László jobbikos vezető gondolatainak méltó zárásaként szolgált a bugaci betyár Varga Mihály által előadott Magyar Hiszekegy, majd a közösen elénekelt Székely Himnusz és a Szózat.