Mint ahogy azt Sanyi bácsi mondta, abban az időben még mindenki gyalog járt munkába és sok ember nem mondhatta el magáról, hogy van saját cipője. Sanyi bácsi születésekor az Országgyűlés még Zsitvay Tibor és Huszár Károly elnöklete alatt ülésezett. Köszöntésekor büszkén mesélte a szépkorú bácsi, hogy ő még hallhatta gr. Bethlen István, gr. Klebelsberg Kunó szavait.

„Ez nem is volt olyan régen. 90 éve.” – nevetett vidáman. S közben szaporán lépegetett és kínálta hellyel a születésnapjára érkező vendégeit.

Sanyi bácsiék kilencen voltak testvérek: 8 fiú és egy lány. Nehéz gyermekkora volt. Árvaként kellett felnőnie, mert édesapjának elvesztésekor kettő, édesanyja halálakor pedig még csak tíz éves volt. A testvére fogadta be és nevelte fel. 6 elemit végzett a Kiskunfélegyházához tartozó alpári úti iskolában, ami 3 km-re volt a házuktól. Ezt követően nyolc évig gazdasági cselédként dolgozott, havonta 10 forintnak megfelelő pengőért. Ennek az időszaknak a katonaság vetett véget.

A katonaság után megnősült, s később megszülettek a gyermekei. Dolgozott a laktanyaépítésnél, állami gazdaságban, terményesnél, és a Volánnál 25 évet, mint rakodómunkás. 60 évesen ment nyugdíjba 1987-ben. Immáron a 30. évet tölti nyugdíjban. A nyugdíjas kor elérése után még 10 évig napszámba járt dolgozni, tevékenyen töltötte a mindennapjait. 80 éves koráig még művelte a saját földjét, de ma már csak kisebb munkáknál segédkezik. Egész életében kemény fizikai munkát végzett, soha nem kereste a munka gyengébb oldalát.

Még így most 90 évesen is boltba jár és végzi a ház körüli munkákat. Füvet nyír, galambokat és csirkéket nevel a feleségével együtt, aki szintén szép korú 87 éves.