E hír persze eltörpült abban az időszakban, amikor minden család halat keres: a karácsony idején esszük meg az évente elfogyasztott halmennyiség 30-40 százalékát.

Az egyik kimutatás szerint 3,5, a másik szerint 5 kiló halat eszik egy magyar egy év alatt. Ebben az értékben benne van azonban a tengerről származó halak, rákok, polipok, kagylók, tintahalak mennyisége is, sőt bele kell számolni a kész halételeket, mint a halkonzerv, a halpástétom, a kaviár stb. Így aztán a KSH-adat nem véletlen: 2002–2011 között alig 1,2–1,5 kilónyi magyar vízből származó édesvízi halat evett egy lakos egy év alatt.

Karácsonykor viszont meglódul az egész évben fel sem merülő halfogyasztási kedv: megy a tülekedés a pontyért, harcsáért. Hogy a tradíció mellett ennek mi az oka? Csak egy néphit magyarázhatja: aki sok pikkelyes halat eszik, annak a következő évben sok pénze lesz. S az sem mellékes, hogy a nagy lehalászások ideje november, vagyis a halászat éves termését ilyenkor szüretelik le. Persze év közben is folyamatos a kínálat, ám a kereslet…

És az árképzés is nagyon érdekes: egész évben 1100-1300 forint volt egy kiló élő ponty ára, de karácsonyra – amikor az is vesz halat, aki nem szereti – lezuhantak az árak: már 780 forintért is kapni élő pontyot, ami szinte az önköltségi ára a halnak a tó mellett. Tehát furcsa a piac: amikor a legnagyobb a kereslet, nem verik fel a hal árát. Miért? A kereskedők miatt: a boltosok az olcsó hallal próbálják becsalogatni a vásárlókat.

S hogy a jövőben is lesz mivel, arról a napjainkban Brüsszelben elfogadott magyar Halgazdálkodási Operatív Program is gondoskodik. 2020-ig 15,5 milliárd forint támogatásból a kis- és középvállalkozások helyzetbe hozása a cél – tegyük hozzá, az összes halgazdaság ilyen vállalkozás –, a hagyományos tógazdasági haltermelés mellett tovább kell fejleszteni az intenzív haltermelés módszereit, az úgynevezett akvakultúrás, meleg vízre alapozott haltenyésztést is. Utóbbi terméke az évtizede megjelent, s ma már közkedveltté vált afrikai tüdős harcsa is, de új fajok megjelenése is támogatott, mint például a tengeri süllőé (barramundi), a lapátorrú toké, a tilápiáé. Már csak azért is, mert Európa lakossága egyre több édesvízi halat fog fogyasztani, vagyis a piac egyre nagyobb lesz a magyar halászok előtt. Nos, ezt a lehetőséget kell úgy kiaknázni, hogy közben a természet- és környezetvédelem ügyét is szolgálja az ágazat. A legnagyobb lépés azonban még hátra van: az igen szűkös halfeldolgozó kapacitást kell itthon növelni, és olyan kész- meg félkész termékeket kell előállítani, melyekkel a vásárlók minden rétegét ki lehet elégíteni megfizethető, finom halételekkel. Mindehhez támogatást a halgazdaságok 2016 tavaszától igényelhetnek, ekkorra jelenhetnek meg a pályázatok.