Február 22-én tarka kavalkád indult el a Kossuth ABC-től a Langaléta Garabonciások vezetésével, hogy utolsó útjára kísérjék a ronda télboszorkát. Az időközben tömeggé duzzadó felvonulók a kisposta és a városháza közelében is megálltak, ahol a Padkaporos Táncegyüttes fiataljai táncra perdültek, ezzel késztetve a résztvevőket tapsra és éneklésre. Gulyás László vándormuzsikus gólyalábakról biztatott mindenkit arra, hogy írja fel bánatát – búját egy cédulára és dobja a télboszorka tarisznyájába, hogy aztán a Petőfi téren felállított banya-vesztőhelyen majd az is a tűz martaléka legyen.

Az ostorpattogtatástól, dob- és furulyaszótól hangos kavalkád végül a Petőfi szobor lábához vonult, ahol a lobogó tűz mellett interaktív műsorral szórakoztatták a Langaléta Garabonciások az összesereglett közönséget. A műsor végén kötélhúzással vívta meg harcát Cibere vajda és Konc király csapata. A böjt és a farsang jelképes párviadalát színre hozó dramatikus játékban Cibere vajda neve a böjti ételt, a ciberét jelképezi, Konc király pedig a húsos, zsíros ételeket. A népszokások szerint vízkeresztkor Konc király kerül ki győztesen és kezdődik a farsang, húshagyókedden Cibere vajda győz, vagyis a böjt veszi át a hatalmat a farsangi konctól.

A vidám gyerekcsapat kötélhúzását követően még utoljára megtáncoltatták a ronda télbanyát, majd a tűzre vetették, ezzel jelképezve a tél végét és a tavasz kezdetét.