“Tisztán, szertelenül” címmel immáron második alkalommal került megrendezésre ma (február 19-én) drogprevenciós előadás a Constantinum Intézmény Sportcsarnokában.

Korábbi cikkünkben már beszámoltunk arról, hogy a program a Nemzeti Család-és Szociálpolitikai Intézet által meghirdetett KAB-ME-14-A számú nyertes pályázat keretében valósult meg.
A pályázat célja univerzális, hiszen prevenciós programok támogatására épül, illeszkedve a Nemzeti Drogellenes Stratégia 2013–2020 „Tiszta tudat, józanság, küzdelem a kábítószer-bűnözés ellen”című dokumentumhoz.

A mai előadást, csakúgy mint az előző alkalommal szintén Gönczi Gábor drogprevenciós munkatárs tartotta. Témája ezúttal sem kizárólag a drog és drogfogyasztás témakörére szorítkozott. Megtudhattuk, hogy a drog problémák egy átfogóbb csoport részeként vannak jelen mindennapi életünkben. Ez pedig a szenvedélybetegség. Ez a betegség pedig nem csak a drogok, hanem más élvezeti szerek – például alkohol - rendszeres használatából alakul ki.

Az előadótól megtudhattuk, hogy Magyarországon 1 millió alkoholista él, tehát kb. minden 10. ember alkoholfüggő. Ez döbbenetes adat! Mindezt a tényt tetézi, hogy benne vagyunk az első három helyezettben, ha világviszonylatban tekintünk az alkoholizmusra. A drogfogyasztás, csakúgy mint az alkoholizmus pszichés betegség. Akik függővé válnak, nem akarnak sem drogfüggők, sem alkoholisták lenni, de nem is tesznek ellene semmit sem, hogy ne váljanak azzá. Tulajdonképpen csak jól akarják érezni magukat, de a következményekkel nem számolnak.

Az előadás kulcsfontosságú mondatát így fogalmazta meg Gönczi Gábor:
„Ha gátlásoldó szert használunk, akkor mi gátol meg minket a további fogyasztásban?”

A szerek használatában tulajdonképpen gyors megoldást keres mindenki a problémáira. Hiszen a bódult állapotban boldog az ember, nincs semmi gondja. Azonban ha jobban körbejárjuk a kérdést, rájövünk, hogy a gondok tulajdonképpen nem oldódnak meg a bódító szerek hatására sem. Pusztán ideiglenes kibúvót találunk alóluk. Ha pedig nem tanuljuk meg a problémákat kezelni és megoldani, így személyiségünk nem tud tovább fejlődni. Tehát megrekedünk a függőségben.

Az előadás második felében a függőséghez való hozzáállás fontosságát emelte ki Gönczi Gábor. Fontos pont ez a drog- és alkoholproblémák kezelésében, hiszen amíg nem valljuk be önmagunknak, hogy szenvedélybetegek vagyunk, addig a gyógyulás útján sem tudunk elindulni, nem tudjuk megtenni a megfelelő lépéseket a leszokáshoz vezető úton.
Az alkoholizmus példáján keresztül jól láthatóan érzékelhető a függők hozzáállása betegségükhöz.

Az alkoholizmusnak is több válfaja van, például a „szintivó” minden nap iszik, de soha nem részeg. A „periodikus ivók” nem minden nap isznak, hanem periodikusan (pl.: minden hétvégén, vagy 3 napig egyfolytában, utána 2 hétig nem). Az előbbiek azzal védekeznek, hogy „hiszen én sosem vagyok részeg, így nem vagyok alkoholista”, az utóbbiak pedig azzal, hogy „én csak alkalmanként iszom, nem minden nap, tehát nem vagyok függő”.

A saját példáin és más érdekes történeteken jól szemléltette az előadó a szenvedélybetegség lassú kialakulását, a kialakuláshoz vezető utat és azokat a pontokat, ahol már felismerhető a kialakuló betegség. Ezáltal a hallgatóság felkészülten fog bizonyos helyzetekben reagálni majd, ha gátlásaik, feszültségük, vagy rosszkedvük oldására bódító szerekkel kínálják őket, esetleg megfordul a fejükben, hogy használják-e vagy sem. Birtokukban lesz az a tudás, mellyel nagyobb eséllyel tudják visszautasítani a drogokat és más bódító szereket. Más szemszögből fogják az alkohol fogyasztását is látni, mint amikor még nem hallottak semmit sem a túlzásba vitt fogyasztás veszélyeiről.