Nevének származása egészen messze időkre tekint vissza. Az őskeresztények vezeklésként hamut szórtak a fejükre, ez a 12.századtól Nagy Szent Gergely pápa rendelkezése révén – hamvaszkodás néven - az egyházi szertartás része lett.

„Emlékezz ember, porból vagy és porrá leszel.” – mondja a pap a hamvazkodási szertartáson, s közben hamuval keresztet rajzol a hívek homlokára.

A hamu egyszerre jelképezi az elmúlást és a megtisztulást. Dédanyáink hamuval tisztították az edényeket, ez volt a legjobb súrolószer. De nemcsak erre hasznosították a hamut, hanem a földbe trágyaként is belekeverték. Gyermekkorunk meséire visszaemlékezve pedig nagyon jól tudjuk, hogy a szegénylegény el sem indult szerencsét próbálni hamuban sült pogácsa nélkül.

A keresztény ember számára a hamvaszkodás egyrészt arra emlékeztet, hogy mily mulandó is az emberi élet, másrészt felszólítás arra, hogy használjuk ki a böjti időszakot életünk megújítására.

Fotóink 2017. március 1-jén az Ótemplomban készültek.