Rendhagyó módon kezdődött meg az adventi várakozás időszaka városunkban. A 2020-as év sok rosszat hozott magával mindenki számára. Talán épp ezért el is felejtettük, hogy mit is jelent az advent. Mire is várakozunk? …

Karácsonyra. A „Szeretet Ünnepére”. A népszerű közösségi oldalon végigtekintve azonban egyre valószínűbbé válik, hogy meg sem érdemeljük az év legszebb ünnepét… Számos csodálatos kép született az ünneplőbe öltözött Kiskunfélegyházáról, a páratlanul szép karácsonyfánkról és végül, de nem utolsó sorban az adventi koszorúról, melynek első lángja fellobbant vasárnap kora délután. Azonban ahelyett, hogy örülnénk ezeknek az apró, de szívet melengető dolgoknak, alig várjuk a lehetőséget a cinikus, bántó, nemritkán trágár kommentelésre.

„Nem ferde a karácsonyfánk?” …”Jajj de jó! majd a fegyveres katonák gyújtják fel gondolom.” … hogy csak párat emeljek ki. Az pedig már csak bónusz, hogy teszik ezt a fajta vélemény nyilvánítást sokszor arc és név nélkül, kihasználva maximálisan a közösségi oldal regisztrációs szabályzatának ezen hiányosságait.

Valóban ilyenekké váltunk? Valóban ez lett belőlünk? Hol van a tavaszi lelkesedés, mikor a járvány első hullámában elkészítettük az első kovászunkat, összefogtunk és varrtuk a maszkokat, becsengettünk az idős szomszédhoz, hogy hozzunk-e neki valamit a boltból, beiratkoztunk online jógára, pilatesre és az új helyzethez alkalmazkodva próbáltuk kihozni a legjobbat magunkból és környezetünkből?

Most pedig a Szeretet Ünnepének kapujában ember az embernek farkasa lett…

Felelősségre vonjuk városvezetőinket, hogy a gyertyagyújtáson miért nem viseltek maszkot. El sem gondolkodunk rajta, hogy a rendhagyó „ünnepségen” két szót nem szóltak egymáshoz és kellő távolságot tartva próbáltak egy kis örömöt szerezni a városlakóknak azzal, hogy nem kell lemondaniuk az adventi készülődésről teljesen.

A járványveszély ellenére ünneplőbe öltözött városunk, a megpróbáltatások és a szűk költségvetés ellenére is van csodaszép karácsonyfánk. Polgármesterünk Csányi József és az alpolgármesterek (Balla László és Rosta Ferenc) pedig feláldozták az idejüket – melyet családjukkal vagy szeretteikkel is eltölthettek volna - vasárnap délután, hogy a várakozást jelentő első gyertyaláng fellobbanjon Városházánkon. Mi pedig támadjuk Őket? Sőt támadjuk egymást is. Ülünk a meleg szobában és ahelyett, hogy elcsendesednénk, azon törénk a fejünket, mivel is tegyük szebbé környezetünket, mivel is okozhatánk a legnagyobb örömöt szeretteinknek, a közösségi oldalakon szítjuk a vitát és belekötünk mindenbe, ami nem a mi ízlésünknek, politikai nézeteinknek megfelelő.

Csányi József polgármester a Neoton Família énekének szövegét idézte a gyertyagyújtást követő interjúban: „Ha elmúlik karácsony, A szeretet lángja halványabban ég, De ha vigyázunk rá, nem alszik ki még.”

Én pedig azt gondolom, hogy most van itt az ideje változtatnunk a hozzáállásunkon és a Szeretet Ünnepéhez közeledve igenis tanuljunk meg örülni azoknak az apró dolgoknak, amelyek nap mint nap körülvesznek bennünket. Lássuk meg a szépet és a jót környezetünkben, fogadjuk el magunk és a mások hibáit.

Adjunk minél több szeretetet a közelünkben élőknek és Karácsonykor ne lelki sivárságunkat csomagoljuk be színes papírba, hanem tegyük a szívünket a karácsonyfa alá!

Az Adventnek igenis erről kell szólnia: gondoljuk végig, hogy elég tiszta-e a lelkünk Szent Karácsony Ünnepéhez? Ha nem, akkor van még időnk tenni ellene. De MOST kell elkezdeni!

(Képek: Fábián Adrienn)