Gubcsi Lajos közgazdász, a közgazdaságtudományok kandidátusa, címzetes egyetemi docens, újságíró, író legújabb verseskötetét május 31-én (pénteken) mutatta be a Petőfi Sándor Városi Könyvtárban a 90. Ünnepi Könyvhét nyitórendezvényeként.
Kállainé Vereb Mária könyvtárigazgató majd Csányi József polgármester köszöntőjét követően a kötet szerzője szólt a megjelentekhez.

- Hogy van az, hogy az ember 71 éves korában – ráadásul egy sorozat részeként – ciklusba foglalja szerelmi költészetét? Volt január-, február, március- havi ciklus az elmúlt 6-7 évben, így jutottunk el a borús, hideg, kőkemény télből a szeszélyes, de varázslatos áprilisig. Mindeközben felmerült bennem, hogy nem illetlenség-e a szeméremnek ez a megsértése, amit a szerelmi költészet jelent? Úgy gondolom nem, hiszen ez csak úgy árad belőlem – vallotta Gubcsi Lajos, majd részletesen elmesélte, miként születik egy-egy verse például egy unalmas délelőttön, amikor „csak úgy” leül a számítógép elé.

A kötetből Schramek Géza színművész tolmácsolásában hallhattak a megjelentek ízelítőt, aki így nyilatkozott a felolvasást megelőző pillanatokban:
- Amikor a kezembe kaptam egy példányt a könyvből, akkor rögtön beleolvastam és úgy éreztem megérintett. Mégpedig azért éreztem úgy, hogy mondhatjuk úgy „közöm van hozzá”, mert érdekel a férfi és nő viszonya, érdekel a kapcsolat tisztasága, az égi és földi szerelem, Már az első sorok olvasása közben úgy éreztem, az érett és az idősödő férfi esszenciája áradt a sorokból. Amihez lassan már nekem is közöm van...