Az MTI-nek küldött tájékoztató szerint az őzek ellési ideje részben egybeesik a széna és a szilázs betakarítási időszakával; a gidák két-három hetes korukig nem mozdulnak el születési helyükről. Az ilyenkor elfekvő pár napos, illetve pár hetes őzgidák a kaszálógépek munkavégzése miatt veszélyben lehetnek, ezért a betakarítás során vadriasztó láncot vagy egyéb, hanghatáson alapuló vadriasztó eszközt kell használni.

Ugyanakkor ha a gazdálkodó értesíti a vadgazdálkodót a tervezett kaszálás időpontjáról és helyszínéről, akkor – gyors, hőkamerás drónos felkutatást követően – a vad a szomszéd táblára áthelyezve biztonságba kerülhet. Mindehhez a gazdák és a vadászok közötti együttműködésre van szükség – hangsúlyozzák.

Kiemelik: semmiképp nem javasolt, hogy ha – akár mezőgazdasági területen, akár máshol – őzgidát találnak, azt esetleg megfogják, simogassák vagy hazavigyék, mivel az emberi szag miatt a suta nem fogadja vissza a gidát, amely így elpusztul. A szakemberek gumikesztyű használatával, a gida környezetében lévő növények, fűcsomók közé fogva óvatosan emelik fel a gidát, és helyezik bele egy fűvel bélelt és szellőzővel ellátott, zárható fedelű tárolóba. A tárolót a tábla szélére viszik, olyan részre, ami nem kerül kaszálásra. A suta a gida hívóhangja alapján meg fogja találni a kicsinyét, azaz a táplálása megoldott lesz. Ezzel a módszerrel az őzgida biztonságos helyre kerül, majd a kaszálás végeztével elengedik – írták.

A témához kapcsolódóan, az Illancs-bácskai vadgazdálkodási tájegységben mintaprojektet indított az AM Vadgazdálkodási Főosztálya, melyet a NAK és az Országos Magyar Vadászkamara Bács-Kiskun Vármegyei Területi Szervezete támogat.