Száraz nyarakon mintha nem is lennének, de a mostani csapadékos nyáron, vizes őszelőn egymást érték/érik a kertekben is a házas csigák. Ugyanúgy eszik a növényeinket, mint a házatlan meztelenek, csak ez valahogy nem tudatosul bennünk, rendszerint más kártevőre gyanakszunk. Márpedig a nagy testű (és nagy étvágyú) éti csigák előtt még a fák sincsenek biztonságban: akár több méter magasra is fölmásznak a lombjukért, ha a fogukra valót tlaálnak. (Azaz pontosítsunk: a levelet érdes nyelvükkel őrlik meg, a nyelét meghagyván mutatóba.) Az éjszaka leple alatt elkövetett károsításukról megszáradt nyáluk és fekete ürülékül árulkodik.

Az éti csigák a házukat mészből építik. Igen ám, de a növények nem tartalmaznak sok meszet, ezért más forráshoz kell nyúlniuk. Ezt vagy a talajból veszik (már ha az meszes), vagy a téglaépületek, járdalapok mésztartalmát oldják ki és építik testük anyagává. Jövés-menésük során csíkot húznak, ami gyakran látható a betonjárdákon, kőburkolatú utakon. Ez a csík a csigák sajátos közlekedési módjának terméke: az állat a hosszúra nyújtott haslábával csúszik előre a saját váladékában (nyálában), így a lágy teste a druva felületen átaladva sem sérül.

Noha a csiágk mind hímnősek, szaporodásukhoz párosodniuk kell, hogy kölcsönösen megtermékenyíthessék egymást. A sikeres nász után a két (házas)fél útja elválik, majd két hét múlva külön-külön rakják le tojásaikat. A mintegy félcentis, 30-50 darab fehér, gömbölyű tojásból álló kollekció bölcsője a talajban ásott üreg. Ebből kelnek ki egy szűk hónap múltán az utódok, s mennek a szélrózsa minden irányába, megkezdve önálló életüket. Kedvező időjárási viszonyok között (mint ez a mostani is) a tojásrakás többször is megismétlődhet. S minthogy természetes ellenségeik a békák, egerek, madarak csak fanyalogva gyérítik őket, kedvező körülmények között veszedelmesen elszaporodhatnak. Ráadásul a törvény is védi az éti csigákat (eszmei értékük 2000 forint), így ha már nagyon elegünk van belőlük, csak egyet tehetünk: kíméletesen összeszedjük, elvisszük az erdőszélre és ott elengedjük őket.

Védett is meg nem is! Hazánkban az éti csiga részleges védettséget élvez. Az év nagy részében védelem alatt áll, azonban április elejétől június közepéig gyűjthetők azok a példányok, amelyeknek átmérője 3 cm-nél nagyobb. A gyűjtést, illetve azt átvételt az Éticsiga Terméktanács szervezi, a nálunk gyűjtött csigák döntő többsége inyencségként végzi a franciák asztalán.