A nyugati világban egyre kevesebb azoknak a száma, akik ne kínozták volna már magukat valamilyen fogyókúrával.

Mégis hová tűnnek a pluszkilók? A legtöbben kapásból rávágják, hogy a szervezetünk elégeti a többletzsírt a működéséhez – ez viszont csak részben igaz. A zsírégető testedzés közben a felszabaduló energiát testünk valóban felhasználja üzemanyagként, a maradék pedig hő formájában távozik.

A zsírok – vagyis a trigliceridek – ilyenkor bomlani kezdenek, és a szervezet az így létrejövő zsírsavakat képes hasznosítani. Ez azonban csak az eltűnő zsírréteg egy részére igaz. Miközben a felhalmozódott zsírt a szervezetünk lebontja, nagy mennyiségű szén-dioxid, illetve víz is keletkezik – az előbbit az orrunkon keresztül fújjuk ki. Tíz kilogramm zsír elégetéséhez 29 kilogramm oxigént kell magunkba szívni, és valamivel kevesebb, mint 28 kilogramm szén-dioxidot fújunk ki a végén. Keletkezik még 11 kilogrammnyi víz is, ami testnedvek formájában távozik a szervezetből.

Bármilyen szomorú, a hagyományos légzéssel nem lehet fokozni a zsírégetést, akármilyen gyorsan vesszük is a levegőt. Futáskor azonban a kilélegzett szén-dioxid már a zsírégetéskor keletkező melléktermék lesz. Ausztrál kutatók kimutatták, hogy a testzsír több mint négyötödétől lélegzés révén szabadulunk meg, tehát tüdőnk a fő szerv, amely segít a fogyásban. Bár ennek a biokémiai folyamata már régóta ismert, a konkrét számításokat eddig senki sem végezte el.