Korunk társadalma olyan élettér, amelyben az addiktív viselkedés új kategóriái születtek meg, pl. munkakényszer, TV-, SMS- és Internet-függőség formájában.

Ezek a modern addikciók magukon viselik a klasszikus addikció minden jellemzőjét. Az újabb szenvedélybetegségek veszélye éppen abban rejlik, hogy többségük társadalmilag elfogadott eszköz, amiket mindannyian használunk, így nem, vagy csak jóval nehezebben tűnik fel, ha környezetünkben valaki ezektől függővé válik. Emiatt az irányukban megnyilvánuló társadalmi tolerancia felülmúlja az egyéb addikciókét, sem a beteg, sem a környezet nem tekinti az ilyen viselkedésformát problémásnak.

Az internetfüggőség meghatározásának része a játékszenvedély, a két probléma sok hasonló vonást mutat. Utóbbi egy olyan betegség, melynek lényege a játék feletti kontroll folyamatos vagy periódikusan jelentkező elvesztése. A betegség inkább fiatal férfiakra jellemző, és velejárója a kockázatmegítélés zavara. A késztetésnek a betegek csak nehezen tudnak ellenállni, és több hónapos vagy éves "józanság" után is visszaeshetnek. A betegség gyakran társul depresszióval, alkohol- és drogfüggőséggel és nem ritka az öngyilkossági kísérlet társulása sem.

Az internetfüggőség

Az internetfüggőség létezése sokáig vita tárgya volt, de mostanra a probléma léte már elfogadottá vált. A netfüggőség igen összetett jelenség, mint sok más függőség, általában hobbiként, vagy munkahelyi feladat részeként indul.

A probléma sajátossága, hogy az internet egy virtuális világ, azaz sokkal összetettebb élményekkel látja el a rabját, mint egyéb függőségek tárgyai. Továbbá az internet lehetőséget nyújt kapcsolatteremtésre más emberekkel, ahol az anonimitás mögé bújva tetszőlegesen alakítható ki a másikban az önmagunkról létrejövő kép, ezzel a való életben meg nem élhető tulajdonságokkal ruházhatja fel önmagát a beteg, pl. a fórumok és a chatszobák világában. Ez az idealizált személyiség és online elismertsége válhat pl. addikció tárgyává.

Az internetfüggő is szenvedhet megvonási tünetektől (pl. számítógépe elromlása esetén), tudatában van tevékenysége káros voltának, de többnyire kudarcba fulladnak a nethasználta kontrollálására tett kísérletei. Az ilyen személy gyakran menekül valós problémái elől az internet jelentette világba. Egyre több kutató vélekedik úgy, hogy az internetfüggőséget egy új diagnosztikus egységként kell kezelni, mely terápiás beavatkozást indokol. Mint minden örömet okozó találmányra, a világhálóra is igaz a mondás: "jóból is megárt a sok!"