A járványhelyzet miatt az elméleti vizsgákat nem tartották meg, a diákoknak csak gyakorlati vizsgán kellett számot adniuk tudásukról és hozzáértésükről.

Az iskola tangazdaságában tartott vizsga négy részből állt: lógondozás, lótenyésztés, lovaglás és fogathajtás. A fiatalok a lógondozási és a lótenyésztési feladatban tételt húztak. Előbbinél olyan feladatok voltak például: hogyan ápolja le a lovat, istálló, boksz trágyázása, almozása, a ló egészségi állapotának felmérése stb. A tenyésztési feladatnál pedig a fedeztetés, mesterséges megtermékenyítés, lószállításra való előkészítés stb. témákból húztak tételt. A lovaglási feladat abból állt, hogy egy díjlovagló programot kellett bemutatniuk különböző jármódokkal. Az utolsó vizsgafeladatban pedig egy komplett díjhajtó programot kellett bemutatniuk a háromtagú vizsgabizottság előtt, akinek egyik tagját a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara delegálta a vizsgára.

- Noha rendkívül, érdeklődő és jó tanulók voltak a hároméves képzés alatt – mondhatjuk úgy öröm volt hozzájuk bejárni órára - mégis komoly felkészülést igényelt tőlük a szakvizsga. Hiszen itt nem elég egyszerűen csak fennmaradni a lovon, hanem három jármódban (lépés, ügetés és vágta) is bizonyítaniuk kell rátermettségüket, tudásukat – szögezte le Rózsa Pál, az iskola igazgatója.

- A vizsgázó tizenkét lány és egy fiú közül többnek már van egy érettségije, de úgy gondolta, hogy szakmát is tanul mellé. A lovász szakma pedig valljuk be, hogy nagyon keresett. Egyre többen foglalkoznak lóval és rájönnek, hogy tartásukhoz kell megfelelő tudású szakember – nyilatkozta lapunknak Rózsa Pál, aki azt is elárulta, hogy a most vizsgázott diákok közül vannak olyanok, akik külföldről jöttek haza, ahol már ebben a szakmában dolgoznak, csak papírjuk nem volt róla. Akad köztük olyan, aki fogathajtó istállóban dolgozik, sőt olyan is, aki angol telivéreket lovagol egy versenyló pályán.