Nem mindennapi különlegessége a kertnek a liliomfa (magnólia), ami valójában csak bokor, s melynek szépsége leginkább egymagában állva (szoliterként) érvényesül.

A nyíló liliomra emlékeztető, a fehér vagy a piros árnyalataiban pompázó virágai valósággal beragyogják a kopár kertet – legalábbis azok, amelyek kora tavasszal, még a lombozatuk kifejlődése előtt nyitják virágaikat. (A másik nagy csoporthoz tartozók a levelek kifejlődése után, április-májusban hoznak virágot. Különleges, hatalmas virágaival ezek is kitűnnek, ám ebben az időben már sok más virágzó díszcserjéje is van a kertnek.)

A liliomfák (magnóliák) Kelet-Ázsia és Észak-Amerika meleg tájain nagy fajgazdagságban (örökzöld és lombhullató változatokban is) élnek a párás erdők árnyékos mélyén. Kínában a buddhista szerzetesek a tisztaság jelképeiként ezer évnél is régebben tartják a kolostorkertjeikben. Nagy, húsos szirmú virágaikat a bogarak porozzák, mivel a méhek ilyenkor még nem járnak. A liliomfát gyakran összekeverik az amerikai tulipánfával (Liriodendron tulipifera), amely pedig egészen más: igen szép növésű, valódi fa, és május-júniusban hozza narancsszínű foltokkal ékes, tulipán formájú, sárga virágait – amelyekről a nevét kapta. Ráadásul még a levele is hasonlít a tulipánvirág sziluettjéhez.

Amilyen szép, olyan kényes is a liliomfa. Tápanyagban gazdag, jó vízgazdálkodású és enyhén savanyú kémhatású talajban, a kert szélvédett részén, napon vagy félárnyékban fejlődik a legszebben.

A sok mészre és a szárazságra érzékeny, száraz tavaszon vagy a nyári kánikulában bőségesen kell locsolni. Gyökerei sérülékenyek, ezért rosszul tűri az átültetést. Metszést nem igényel. Fiatal példányai fagyérzékenyek, így legjobb ezek tövét télire fenyőkéreggel takarni. A kora tavasszal virágzó liliomfák egyik legszebb változata a bíborvörös virágú Magnolia liliflora Nigra.