Szeptemberi ülésén arról döntött a vármegyei értéktár bizottság, hogy hét új elemet vesz föl a Megyei Értéktárba. Ezek közül egy ugyan nem magyarországi gyökerekkel bír, mégis idehaza egyedi eljárásról van szó. Ismerjék meg nagyvonalakban a kvevrit.

Jászszentlászló két új elemmel gazdagítja szeptember óta a Megyei Értéktárat- amelynek immáron 322 tagja van. Ezek egyike az úgynevezett qvevrik-ben erjesztett bor, illetve maga az eljárás. Nagy Péter és fiai alkalmazzák ezt a technológiát. Rajtuk kívül Magyarországon csak egyetlen helyen, Bodrogkeresztúron készítenek ezzel a technikával bort.

Maga az eljárás bizonyítottan több mint nyolcezer esztendős. A nemzetközileg elismert szaktekintély, Jancis Robinson 1994-ben jelentette meg Oxford Companion of Wine című könyvét, amelyben azt írja: „a borivás hagyományának történeti gyökereit a Dél-Kaukázus termékeny völgyeiben, a mai Grúzia területén kell keresnünk.” A qvevrik (vagy kvivrék, kvevrik) égetett agyag amforák. Nemritkán emberméretű, vagy annál is nagyobb edények. Ezeket a földbe ássák, beléjük eresztik a préselt szőlőt, illetve annak levét. Lezárják, majd bizonyos időközönként megkeverik, megmozgatják. Míg az le nem tisztul. Grúziában a borosgazdák lakóháza mellett külön épület áll, amelyben a kvevriket tartják, ezt „marani”-nak nevezik.

A borkészítésnek ezt a hagyományos- és a régészeti leletek bizonyítékai alapján a legősibb- technikáját Grúzián kívül szinte sehol sem alkalmazzák. Ám néhány borász- mint például Nagyék is Jászszentlászlón- nem csak a bor filozófiáját szeretnék megérteni, hanem kíváncsiak voltak a borkészítés eredetére is.