Kiesett a kézből a karmesteri pálca. És csend lett. Ehhez fogható csak a rádió stúdiójában volt érezhető, amikor a karnagy úr gyöngyöző homlokkal, de arcán boldog mosollyal leengedte a karmesteri pálcát. Az a csend néhány másodpercig tartott csupán, de utána a siker örömében törtek ki a hálás kórustagok.
Ez a mostani csend azonban a végső leintés, a véglegesség csendje, a távozás fájó csendje, amely után üresség maradt, mert elment Kapus Béla tanár úr, aki „csodát művelt ebben az alföldi kisvárosban” – amint azt megfogalmazta az egyik legnagyobb magyar operaénekesünk, Simándy József. S valóban, ha valakinek ebben a városban fogalommá vált a neve, az Kapus tanár úr volt, aki megteremtette az országosan ismert és elismert kiskunfélegyházi középiskolás kóruskultúrát, aki egy alkalmi tisztelgő fiúdalárdából az Európa Cantat nyilvántartott kórusáig emelte a félegyházi éneklő fiatalokat.
Ez a hatalmas szakmai pályaív azonban csak egy szelete annak az életműnek, amely Béla bácsi ars poeticájából táplálkozott:
Az ének, a zene által hozzásegíteni tanítványait a teljes élethez, a boldog élethez.
Abban a korban, amikor a kóruskultúra virágzott Magyarországon Félegyháza különösen kiemelkedett éneklő fiataljainak sikereivel, a fegyelmezettségével, érzelmi töltésével. Valaki úgy fogalmazta meg – a költő szavait kölcsön véve – „Ott a kórusban egy szebb lelki világ szent óráit éltük.”

Volt több magas színvonalú énekkar is a keze alatt, de szívéhez legközelebb kétségkívül az Ifjúsági Vegyeskar állt, amely megkapta az Országos Kórustalálkozó nagydíját is, és megünnepelhették a kórus 50 és 55 éves jubileumi hangversenyét, feledhetetlen órákat szerezve a többszáz fős közönségnek.

Kapus Béla tanár úr legjellemzőbb tulajdonsága a fáradhatatlansága volt. Több, mint 60 esztendeig szervezte a budapesti operalátogatásokat; városunkban hosszú éveken át zengtek a templomokban a tavaszi hangversenyek műsorszámai. A Móra Ferenc Gimnáziumban az országban egyedülálló módon létrehozta A Muzsika Ünnepét, melyről a Magyar Televízió fél órás adásidőben számolt be. Méltán lett jelképes alakja szülővárosának. Töretlen, tiszta életpálya – jelkép és példa. Következetes, megalkuvást nem ismerő oktató-nevelő munkája, példás családi élete és mély Isten hite közismert volt Félegyházán. Méltán vehette át a Kiskunfélegyháza Díszpolgára címet.

Rajongásig szerette családját, feleségét, leányait. Unokáiról fátyolos szemmel mesélt, felüdülés volt, amikor körükben lehetett, és ünnep volt számára, mikor itt szülővárosában együtt sétálhattak a Kossuth utca árnyas fái alatt.

Az Úr hosszú, boldog életet adott szerettei körében Kapus Béla tanár úrnak.

Béla bácsi! Isten veled, nyugodj békében!

Kiskunfélegyháza, 2022. november 25.

Rosta Ferenc
alpolgármester