Ugyanakkor ma már közismert, hogy az egészséges életmód része az állóképességi ún. aerob edzés, mely megelőzhet szív-érrendszeri betegségeket, illetve csökkentheti ezek szövődményeit. Ennek leggyakoribb formája a futás.

Az utóbbi években egyre többen vesznek részt maratoni versenyeken, de kevés szó esik a maratoni futás esetleges káros hatásairól. Áttekintve ennek orvosi szakirodalmát, ebből szeretnék közreadni részeket, melyek révén, reményeim szerint megóvhatunk több maratoni futót a legsúlyosabbtól, a hirtelen szívhaláltól.

Rövid élettani bevezetés

A futás során a szívet úgynevezett térfogat terhelés éri, mely hatására szívizom gyarapodás és a bal szívkamra megnagyobbodása is létrejöhet. Ezek nem kórosak, a szív edzettségének alkalmazkodási jelei. A vérnyomás kisebb mértékben emelkedik futás közben, a nyugalmi pulzusszám csökken a vegetatív idegrendszer kedvező áthangolódása miatt.
A maratoni futás azonban igen nagy megterhelést ró a szívre, igen tartós maximális terheléssel, ezért ez egy speciális állóképességi sport.

A szív edzettsége csak megfelelő előzetes tréning, a maratoni táv többszöri rendszeres teljesítésével alakul ki. Számos tanulmány igazolta, hogy jelentős különbség van a szív alkalmazkodásában a rendszeresen, hosszú távokon, megfelelően edzett, maratoni futók, és az évente egy-egy alkalommal maratoni versenyen induló, egyébként rövid távokon edzők között. Az évente egyszer, olyan „megpróbálom-teljesítem” jellegű maratoni verseny (mely az utcai amatőr futóverseny résztvevőinek egy részére jellemző) veszélyes is lehet, a kellően nem edzett szív túlterhelése következtében.(az ízületekről és az egyéb anyagcsere eltérésekről nem is beszélve).

Káros hatások

Az utóbbi években kezdtek el ezzel foglalkozni: több tanulmány írta le, hogy a maratoni futók mintegy 50 %-ában közvetlenül a verseny után megemelkedik a vérben az ún. troponin szint, mely a szívizom károsodás jele is lehet, s ez csak 2-3 hét alatt normalizálódik.

Ugyanakkor a maratoni futás során - részben a vesefunkció beszűkülése miatt - a vérben kedvezőtlen "sűrűsödés" jöhet létre. Ez a vér alvadékonyságának fokozódásával a koszorúerekben (különösen, ha ezek nem épek) akár heveny trombózist is okozhat, mely hirtelen szívhalált (infarktus vagy ritmuszavar következtében) idézhet elő (a folyadék és ásványi anyagfogyasztás szükséglete, az időjárási tényezőkön kívül több egyéni adottságtól is függ).

Legújabban panasz és tünetmentes, férfi maratoni futóknál (főként 50 év felettieknél) mutattak ki szív koszorúér betegséget (az érfalból kiemelkedő meszesedéseket- plakkokat) speciális kardiológiai vizsgálatokkal. A vizsgálat külön érdekessége, hogy több ilyen elváltozás volt a maratoni futóknál, mint a nem edzetteknél.

Főként azoknál a maratoni futóknál észlelték ezt, akiknél magasabb koleszterin szint, fel nem ismert magas vérnyomás, vagy előzményben dohányzás szerepelt.

Ez pedig már a szívinfarktus "előszobája" lehet, főként, ha a fent leirt kedvezőtlenül megváltozott anyagcsere körülmények (alvadékonyságot fokozó anyagok, hormonális anyagok vérbeli felszaporodása) ehhez hozzájárulnak. A szívinfarktus pedig súlyos, életveszélyes ritmuszavart is okozhat. A szakirodalom egységes abban, hogy mindezek még további speciális vizsgálatokat igényelnek.

Vajon miért nem derült ki ez előbb?

Az állóképességi sportokban a szív terheléshez való alkalmazkodásában ugyanis a koszorúerek közötti összeköttetések megnyílnak, s ha már van koszorúér szűkület által rosszabbul ellátott szívizom rész, ezt a máshonnan jövő koszorúér összeköttetések pótolhatják. Így sokáig teljesen panaszmentes lehet a (maratoni) futó vagy olyan nem jellemező panaszai vannak, melyeket nem szívnek tulajdonítanak. Tehát sokáig felismeretlen maradhat a koszorúér betegség, az ehhez vezető érelmeszesedés folyamata, vagy a magas vérnyomás betegség.

Ma még nem tudni, hogy a maratoni futás okozhat-e koszorúér betegséget, vagy a már meglévő, de fel nem ismert betegséget súlyosbíthatja-e. Ehhez olyan tanulmányok szükségesek, ahol a kezdettől megfelelő, speciális kardiológiai módszerekkel legalább 10-15 évig követik a sportolókat.

Mi a teendő?

Megfelelő edzettség nélkül nem ajánlott maratoni versenyen részt venni.

Az edzettség kialakításában célszerű az ebben járatos sport szakemberek, edzők tanácsait kikérni. Ezt nem helyettesítik a következőkben javasolt orvosi vizsgálatok!

Ugyanakkor orvosi szempontból javasolható minden 40 év feletti maratoni futónál a szív ultrahang és a terheléses EKG vizsgálat, az ún. rizikófaktorok (veszélytényezők) laboratóriumi analízise (máj-, vesefunkció, koleszterin, vércukor stb.) alapként. Ha bármiféle gyanú van szív koszorúér betegségre, vagy hypertoniára, akkor további műszeres kardiológiai vizsgálatok szükségesek.

Egészségünk megőrzésére, a fittség fenntartására, a súlyosabb szív-érrendszeri betegségek megelőzésére, a magas vérnyomás kezelésére idősebb korban is hasznos a futás-kocogás.

55-60 év felett nem ajánlható az extrém terhelést jelentő maratoni futás, inkább - az edzettségtől és sportmúlttól függően - a rövidebb-hosszabb távok teljesítése, lehetőleg nem versenyszerűen, hanem kedvtelési sportként.

Részletesebb ismertetést, irodalmi hivatkozásokat illetően utalnék a kardiocenter.hu honlapunkra, illetve az interneten megtalálható Ph.D disszertációmra.

Dr. Szauder Ipoly PhD
Belgyógyász, kardiológus, hypertonológus