Érdekes tény, hogy testsúlyunk tízszeresének megfelelő nyomás is nehezedhet egy-egy ugrás során erre az ínra, egy kutatócsoport pedig végre azt is felfedezte, miként képes elviselni ezt az elképesztő terhelést.

Miközben az Achilles-ín az emberi test legerősebb inának számít, Németországban évente mintegy 8000 páciens fordul orvoshoz szakadás miatt. Ráadásul annak ellenére, hogy az ortopéd szakemberek gyakorlatilag napi szinten találkoznak hasonló jellegű problémákkal, mind ez idáig csak nagyon keveset tudtunk a csont és az ín kapcsolódási felületének pontos szövettani szerkezetéről.

Vékony rostok a tökéletes tartásért
Egy orvosi kutatócsoport a Müncheni Műszaki Egyetem biokémikusaival és biofizikusaival együttműködve megfejtette az Achilles-ín erejének titkát. Felfedeztek ugyanis egy szövetréteget a csont és az ín között, ami rendkívül vékony rostokból áll. Mindeddig azt hittük, az ín közvetlenül kapcsolódik a csonthoz.

Mint kiderült, az ínszövet egy átmeneti szakaszban markáns biokémiai összetételű szálak tucatjaira tagolódik, ezek a nagy szakítószilárdságú, vékony rostok pedig rendkívül erősen rögzülnek a csont egyenetlen felszínéhez. Ennek köszönhető, hogy a gátfutó atléták anélkül képesek sprintelés közben a magasra tett léceket átugrani, hogy az ín és a csont közötti kapcsolódás megsérülne. Valójában az ín hamarabb elszakad, mintsem leváljon a csontszövetről.

Jelentős lépés a jövő kutatásai számára
A finom szálakat egy új interdiszciplináris kutatási megközelítéssel fedezték fel: különböző orvosi, fizikai és mérnöki módszereket alkalmaztak sertésből származó, preparált csont- és índarabok vizsgálata során. A kapott eredmények immár lehetővé teszik, hogy a szakemberek megértsék a csontok és az inak kontaktzónájában zajló biokémiai folyamatokat, amelyek a mozgásszervrendszerünk extrém szilárdságát adják.

A felfedezést a jövőben orvosi és egyéb kutatások során egyaránt felhasználhatják. A mérnökök számára például ez egy potenciális út ahhoz, hogy kemény és puha anyagok között innovatív kapcsolódást hozzanak létre, de segítséget jelenthet mindez abban is, hogy az ortopéd sebészek miként kössék az inakat implantátumokhoz szükség esetén.