- olvasható a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia MTI-hez eljuttatott, keddi közleményében.

A közleményben rámutatnak: a lemondás a húsról önmagában nem tekinthető böjti cselekménynek. A hús fogyasztása az ókori, középkori ember számára ritka, ünnepi alkalomnak számított, így a lemondás róla alkalmas kifejezése volt a bánatnak és az önmegtagadásnak.

A modern ember a böjti időszakban felteheti magának a kérdést, mi az az érték, szokás az életében, amihez általában ragaszkodik és amiről az "Isten előtti meghajlás jeleként" lemondana.

Kitértek arra: a negyvennapos böjt a IV. századra vált általánossá a keresztény világban. A vasárnapot az egyház nem tekinti böjti napnak, mivel e napon Jézus feltámadását ünneplik. A VII. század óta szerdai nappal kezdődik a nagyböjt, hamvazószerdától húsvétvasárnapig a böjti napok száma így éppen negyven.

A böjt a XI. századig olyan szigorú volt, hogy késő délutánig nem ettek semmit, húst, tejterméket és tojást pedig a böjti napokon egyáltalán nem fogyasztottak. Mára az egyház enyhített a böjti szabályokon, de hamvazószerdára és nagypéntekre szigorú böjtöt ír elő: a 18 és 60 év közötti hívek csak egyszer étkezhetnek és még kétszer vehetnek magukhoz élelmet. Magyarországon ez a szabály abban a formában honosodott meg, hogy csak háromszor lehet étkezni és egyszer jóllakni. E két napon és a nagyböjt többi péntekén az egyház arra kéri 14 évesnél idősebb tagjait, hogy a böjti fegyelem részeként ne fogyasszanak húst - írták.

A görögkatolikus egyházban hamvazószerda előtti hétfőn megkezdődik a nagyböjti időszak - tették hozzá.