Egyszerre nem is mint barátnők, hanem önjelölt pszichológusok ültök egymással szemben.

Jönnek a jobbnál jobb, értékesebbnél értékesebb tanácsok, amellyel kapcsolatban meg vagyunk győződve arról, hogy bármely híres-neves pszichológusénál többet ér. De vajon tényleg olyan jó egy önjelölt „lélek- és agyturkász” szerepében tündökölni?

Hibák, amiket minden „házi pszichológus” elkövet

Ne „diagnosztizálj”!
Talán könnyű valakire azt mondani, hogy meglehet, depresszióban szenved, esetleg ilyen vagy olyan lelki betegsége van. Ám ennek megállapításához szakemberre van szükség, Te, mint laikus ezt nem teheted meg. Egyrészt csak bepánikoltatod a „páciensed”, másrészt esetleg pont ezzel beszéled bele a nem is létező betegséget.

Saját nézőpont
Hiába minden jó szándék, hiába a jobbnál jobb tanács, más problémáit hallva az ember hajlamos a saját szemszögéből nézve tanácsokat osztogatni. Bármennyire szeretnénk, 100 %-ig úgysem fogjuk megérteni a másikat…

Ha adsz, fogadj is!
Könnyű tanácsot osztogatni másnak, ám elfogadni a segítséget barátunktól, családtagunktól már nem olyan egyszerű. Pedig néha nem árt.

Ne feledd: nem vagyunk egyformák
Így a problémáink, és azok megoldása is nagyon különböző lehet. Akinek az egyik tanács, legyen az akármilyen „elcsépelt”, vagy sablonos jó lehet, azzal a másik nem igazán tud mit kezdeni.

Ne ítélj elsőre
De másodikra, sőt sokadikra sem. Ha valóban segíteni szeretnél a másikon, hallgasd végig a problémáját, még ha néha többször is meg kell tenned. Ne az első 3, 4 mondat után mondj véleményt, tanácsot.