Vegyük először a felnőtt szervezetet.
Az orvosi tankönyv (Élettan) beszámol egy érdekes kísérletről.
Egy 70 kg. testsúlyú embert beültetünk egy számára optimális hőmérsékletű szobába, ahol nem fázik és nincs melege.
Felöltözve üldögél. Nem végez semmiféle tevékenységet, nem ejt egyetlen csepp verejtéket sem. Csak üldögél. Még csak nem is beszél.
Mennyi vízre van szüksége ezen körülmények között?

A mérések tanúsága szerint egy ember – még a fenti körülmények között is – egy nap alatt:
– a bőrén keresztül elpárologtat 500 ml, azaz fél liter vizet,
– a lélegzetével eltávozik 350 ml, azaz 3,5 deciliternyi víz,
– a széklettel elveszít legkevesebb 150 ml, azaz 1.5 deciliter vizet,
Ez idáig összesen 1000 ml, azaz 1 liter víz.
A tankönyv leírja, hogy további legkevesebb 1000 ml, azaz 1 liter vízre van szüksége ahhoz, hogy szervezete megszabadulhasson a napi anyagcsere kapcsán normálisan keletkező salakanyagoktól.
Ez eddig összesen 2000 ml, azaz 2 liter.
Tökéletesen kedvező körülmények között, amikor nem verejtékezünk, nem beszélünk, nem lihegünk, nincs melegünk stb.

A kiszáradt kert
Megállapítható, hogy a felnőttek túlnyomó többsége még annyi vizet sem fogyaszt el, amennyi a minimumok minimuma lenne.
Így egészségük kertjét, egész életükön át többé-kevésbé kiszáradt állapotban tartják.
Az előző kísérletből kiderül, hogy az abszolút minimum, tökéletesen kedvező körülmények között 285 ml, azaz közel három deciliternyi folyadék elfogyasztása lenne, minden tíz kilónyi testsúlyra.
50 kg-os ember esetében közel 1,5 liter
70 kg-os ember esetében 2,0 liter
100 kg-os ember esetében alig valamivel kevesebb, mint 3,0 liter
Az abszolút minimum!