Janikovszky Éva Kossuth-díjas és József Attila-díjas író, költő, szerkesztő vándorkiállítása minden korosztály számára kínál érdekes látnivalót.

A tárlatot Kállainé Vereb Mária a városi könyvtár igazgatónője ajánlotta figyelmébe a megjelent gyerekeknek és nevelőiknek. Ezt követően Csernus Krisztina, a Kiskunfélegyházi Napköziotthonos Óvoda vezetője ismertette a kiállítás egyes darabjainak történetét és az írónő életében betöltött szerepét. Mint azt elmondta, Janikovszky Éva több mint 36 nyelvre lefordított könyvei tartalmas és kellemes kikapcsolódást nyújthatnak napjainkban minden korosztály számára. Egy-egy közös családi olvasás az írónő műveiből a legtökéletesebb esti program lehet mindenki számára.

Janikovszky Éva 1926. április 23-án született Szegeden, Kucses Éva néven. Több szál fűzte Szeged irodalmi életéhez, hiszen anyai nagyapja könyv- és papírkereskedést működtetett, ezen kívül Gyermekek Világa címmel hetilapot is kiadott, melyet 1913 decemberétől Móra Ferenc szerkesztett. A kamaszlány szépirodalmi vonzódását szülei válása után nevelőapja, a Délmagyarország zenei- és színikritikusa ösztönözte.

Janikovszky Éva írásait az olvasók korhatár nélkül szeretik, könyveit 35 nyelvre fordították le. Írt még filmforgatókönyvet, dolgozott hetilapoknak, folyóiratoknak, gyakran szerepelt a televízióban, rádióban. Több könyvéből rajzfilm is készült és számos gyermekeknek szóló tévé-játékát sugározták. Janikovszky Éva ábrázolásmódja és világa összetéveszthetetlenül egyedülálló. Munkáiban első helyet kap az őszinteség, a barátság, a közösség, a munka, a játék. Nemcsak akkor, ha gyerekeknek, hanem akkor is, mikor felnőtteknek, vagy épp az idősebb korosztály tagjainak kíván szavaival kellemes kikapcsolódást szerezni. Kimeríthetetlen témája a felnőttek és gyermekek kapcsolata, a mindennapi életben megjelenő élmények és konfliktus helyzetek. Janikovszky Éva nem csak egy szemszögből mutatja be a dolgokat, hanem minden esetben foglalkozik a gyerekek és a felnőttek problémáival is.

Janikovszky Évának van egy állandó hőse, egy fiú. Hol kíváncsi óvodás, hol kalandkereső iskolás, hol gyermekkorát kinövő kamasz. Ő csodálkozik rá a világra, őrajta csodálkozik a világ. És vele mindig történik valami, mi pedig szurkolunk, hogy minden sikerüljön neki. Mondatonként szerettük meg, pontosabban mondatpáronként, mert az ő szabadon csapongó monológjai valójában rejtett párbeszédek: gyermek és felnőtt, egyén és társadalom, jelen és jövő között.