Imre bácsi örömmel fogadta az ajándékba kapott virágcsokrot és miniszterelnökünk, Orbán Viktor kézjegyével ellátott oklevelet, melyet Rosta Ferenc alpolgármester nyújtott át a szépkorúnak.

A kedves vendégeket egy egész hölgykoszorú fogadta Imre bácsi menye, unokája és dédunokája személyében. Noha a család férfitagjai mind munkában voltak, Imre bácsi így is jól érezte magát a mosolygós hölgyek és felköszöntői társaságában.
Imre bácsi 1923. augusztus 4-én született Tömörkényen öt gyermekes családban. Szülei uradalmi cselédek voltak, majd földműveléssel foglalkoztak.

A család 1938-ban költözött Pálmonostorára. Az elemi iskolát hét évesen kezdte, majd elvégzése után gazdasági cselédként dolgozott. Helvécián summásként, Budapesten és Hanságban szerződött munkásként helyezkedett el.

1944. augusztus 29-én besorozták katonának és 1945. április 2-án fogságba esett Csendlak községben. Ezt követően kényszermunka-táborba vitték Oroszországba, Zaporozsnyéba. 3 év 8 hónap fogság után 1948. karácsonyán térhetett haza.
Három évvel később, 1951. május 5-én feleségül vette Oszting Annát, akivel 52 évig éltek boldog házasságban. Egy fiúgyermekük született.

A család a megélhetéshez szükséges anyagiakat Imre bácsi földműves munkával teremtette elő, majd a pálmonostori Keleti Fény MGTSZ megalakulása után annak dolgozója lett.

1983-ban vonult nyugdíjba, de ezt követően is folytatta a földművelést.

1993-ban feladva a tanyai életet Kiskunfélegyházára költözött feleségével, ahol az Árpád utcában boldog nyugdíjas éveiket töltötték Annus néni 2003-ban bekövetkezett haláláig.

Imre bácsi a mai napig közvetlen kapcsolatot ápol szomszédjaival, megtörve a hétköznapok egyhangúságát.

95. születésnapját családja körében ünnepelte. Fia, menye, két unokája, azok párjai, két dédunokája és tágabb családja szeretettel veszi körbe a szépkorú Imre bácsit és mindannyian sok boldog évet kívánnak még neki.