Pipehúr, libafű, árnyékszeretőfű, tyúkbegy – számtalan névvel illeti a népnyelv a tyúkhúrt (Stellaria media), amely az év minden szakában képes bosszantani a kertészt. Mielőtt azonban az írmagját is kiirtanánk – ami persze amúgy is hiábavaló küzdelem –, gondoljunk arra, hogy e szívós kis növény többféle gyógyhatással is rendelkezik.

A népi gyógyászat többek között görcsök oldására, reumás panaszok enyhítésére használta, de tartalmaz az epe- és veseműködésre ható anyagokat is. A fogyásban zsírégető, anyagcsere-javító tulajdonságai miatt segíthet, emellett normalizálja a vércukor- és a koleszterinszintet is. Gyógyteát forrázással készíthetünk belőle, amit reggel éhgyomorra fogyasszunk; a testsúly csökkentésére napi egy csészével étkezés előtt. A teájából készült borogatás a sérülékeny, száraz bőrt ápolja. Kifacsart levét desztillált vízbe keverve a fáradt szemre való borogatást nyerhetünk.

A tyúkhúrnak a konyhában is jó hasznát vehetjük: fiatal, zsenge leveleit salátába keverve vagy szendvicsekre szórva ehetjük. Fontos, hogy csak olyan helyről gyűjtsük be a növényt, ahol biztosan nem érte permetszer. Ügyeljünk arra, hogy ne tévesszük össze mérgező rokonával, a kék vagy piros virágú mezei tikszemmel. A tyúkhúr virága minden esetben hófehér.