A fióka augusztusban kelt ki a tojásból. Kezdetben szülei, Törpapa és Grün szállították neki a táplálékul szolgáló halat, de a közelmúltban elkülönítették a csapat többi tagjától, hogy megszokja, az emberektől kap élelmet.

Az állatkerti pingvintartás során fontos, hogy a gondozók tudják, melyik egyed mennyit eszik, emellett vitamint, sótablettát és tavasztól őszig gyógyszert is kell adagolni nekik. Ez utóbbit azért, mert az északi féltekén szúnyogok által terjesztett, de az itteni madaraknál megbetegedést nem okozó madármalária a pingvinekre súlyos veszélyt jelent. A betegség nagyon gyors lefolyású, és az állat pusztulásával jár, így fontos a megelőzése. A gyógyszer azonban túladagolva is ártalmas, ezért van szükség a kézből etetésre. Ahogy a kis pingvin megszokja ezt az etetési formát, vissza is térhet a csapatba.

A pingvinek monogám, életre szóló kapcsolatban élnek a kolónián belül, és mindkét szülő szerepet vállal a fiókák felnevelésében.

A költési idő valamivel hosszabb, mint a legtöbb madárnál, akár 42 nap is lehet. Többnyire egy-három tojást raknak. A fiókák elválasztása körülbelül két hónapos korukban kezdődik, ekkortól tanulják meg, hogyan szerezzenek táplálékot maguknak.

A pápaszemes pingvineket fajmegmentési program (EEP) keretében tartják Szegeden,

így szaporításuk természetvédelmi érdeket is szolgál. A természetben a legnagyobb problémát az élőhelyek pusztulása, a tojásvadászat és a kevesebb táplálék mellett a Dél-Afrika térségében sajnos nem ritkán előforduló olajtanker-katasztrófák jelentik. Egy-egy ilyen tragédia alkalmával ezrével pusztulnak a pingvinek is.

A pápaszemes pingvinek 2011-ben érkeztek a Szegedi Vadasparkba. A fiatal egyedek idővel párba álltak, majd 2014-ben ki is kelt az első két fióka, amelyek ma már a csapat teljes jogú tagjai.