Büszkék lehetünk magyarságunkra! Ez a mondat az, amely mindenki szívét egyszerre dobogtatta meg, pont úgy, mint ahogy a lovak patája egyszerre verte fel a bugaci port az Ősök Napján - számolt be a háromnapos rendezvényről a HIROS.HU internetes hírportál.

Az idei rendezvény minden eddigit felülmúlt. A három nap annyi mindent adott az embernek, hogy nehéz papírra vetni, melyek azok az érzések, amelyek most a résztvevők lelkében kavarognak. Sokak szemébe könny szökött azon a nomád felvonuláson, melynek hossza körülbelül 1 kilométer volt. 1100 év óta most láthatta először Európa, milyen is volt az, amikor a sztyeppei lovasnomád civilizáció nemzetségei, törzsei útra keltek. Ahogy az 1000 lovas, gyalogos, asszonyok, gyermekek, háziállataikkal, tevékkel, bivalyokkal és szekerekkel a láthatáron megjelentek, olyan erőt sugároztak, melytől minden magyarnak összeszorult a szíve. Emiatt az erő miatt zengte egész Európa: „A magyarok nyilaitól ments meg, Uram, minket!” Mert bennünket a legfélelmetesebb harcosokként emlegettek. Ezt az egységet bizonyította az a seregszemle, amely a Kárpát-medencei hagyományőrzők legnagyobb harcászati felvonulása. Egy 800 lovasból és gyalogosból álló hadsereg sorakozott fel az Ősök Napja Arénájának küzdőterén.
„Szabadság!” „Erő!” Ez volt az a két szó, amely a legtöbb embernek eszébe jutott az Ősök Napjáról. És valóban erről szólt az elmúlt három nap Bugacon. A több mint 120 hagyományőrző egyesület több ezer embert vonzott a pusztára. Találkoztunk olyan férfival, aki év közben is nomádként él. Jurtában él, korhű ruhában jár dolgozni, és utazik a buszon. Neki ez a mindene. Úgy él, mint honfoglaló őseink, akik benépesítették az egész Kárpát-medencét. Tekintetéről nem tudtuk levenni tekintetünket. Bátorság, büszkeség, becsület és emberség. Ezek voltak leolvashatók pillantásaiból, az, hogy tiszteli nemzetségünket.

Ha mindez nem bizonyítaná eléggé azt, hogy birodalmunkat joggal uraltuk, Erdélyből egy olyan világpremiernek számító leletanyag érkezett az Ősök Napjára, amely megcáfolhatja azt a teóriát, miszerint nem éltek hunok Erdélyben. Marosvásárhelytől 10 kilométerre találtak egy olyan sírt, melyben egy előkelő hun maradványaira bukkantak.

Az Ősök Napja tehát nem egy fesztivál. Sokkal több annál. Egy ünnep. Egy ünnep az egész Kárpát-hazai magyarságnak, mellyel nem felejtjük el, hogy mi mind onnan származunk, ahol a Nap felkel.

(Címlapfotó: HIROS.HU)