P. S. – Titkok a barguzini csontváz körül címmel jelent meg nemrég Borzák Tibor író, újságíró könyve, melyben a Kiskunfélegyházához is kötődő költő, Petőfi Sándor lehetséges szibériai száműzetéséről és a Bajkálon túl töltött éveiről, valamint a 25 évvel ezelőtt előkerült földi maradványok hányatott sorsáról ír. Az ötszáz oldalas oknyomozó riportkötet szerzőjével beszélgettünk.

– Milyen a könyv fogadtatása?

– Meglepően kedvező. Egyre többen vannak, akik szeretnék tudni végre a teljes igazságot a költő halálával kapcsolatban. Egyesek az utóbbi idők legbátrabb és egyben legszomorúbb ismeretterjesztő könyvének tartják. Meg szokták kérdezni tőlem az író-olvasó találkozókon, kaptam-e már fenyegetéseket, egyáltalán nem félek-e az igazság feltárása miatt. Szerintem nincs mitől félnem, hiszen nem írtam mást, mint ami valóban megtörtént. Minden, amit elmesélek, igaz, még ha néha hihetetlennek is tűnik vagy krimi illő fordulatokkal bír. Nekem csupán az volt a szándékom, hogy az általam is átélt eseményeket, a barguzini csontvázzal kapcsolatos történeteket, valamint a hadifogsággal összefüggésbe hozható történelmi tényeket, visszaemlékezéseket felsorakoztassam – a konklúziók levonását viszont az olvasókra bízom.

– Tehát nem bizonyítja be, hogy Petőfit találták meg Barguzinban?

– Nem ez a célom, noha meg vagyok róla győződve – elég az európai csontvázon fellelt megannyi testi jellegzetességet, vagy az antropológusok helyszíni kijelentéseit figyelembe venni –, hogy 25 éve a költő földi maradványai kerültek elő a barguzini 7-es számú sírból. Azt szeretném, hogy aki átrágja magát a vaskos köteten, maga jöjjön rá a lényegre. Például arra, kik és miért akadályozták folyamatosan a DNS-azonosítást, miért nem akarták, hogy Petőfi utóéletéről kiderüljön az igazság, vagy miért nem kívánatos manapság az a merész hangvétel, amit forradalmár költőnk képviselt. Úgy gondolom, mindezekre ott vannak a válaszok a könyvben. És aki maga is kedvet érez a „nyomozáshoz”, megteheti azzal az UV-lámpával, amit mellékeltünk a kiadványhoz.

– A szó szoros értelmében „fény” derül az igazságra?

– Mivel a barguzini csontváz körül tényleg sok a titok, a könyv tervezője, Borzák Márton (A szerző fia! – A szerk.) formailag is különlegeset akart alkotni. Nincs rögzítve a könyvtest a fedőlaphoz, s amikor kihajtjuk a borítót, a könyvgerinc egy vaskos akta irataihoz hasonlatos formát mutat. Bizonyos képek pedig különleges nyomdatechnikai megoldással olyan felületkezelést kaptak, hogy ha rávilágítunk az UV-lámpával, újabb információk tárulnak elénk, láthatatlan képrészletek válnak láthatóvá vagy versrészlet betűi olvashatók össze. Tudtommal ilyen könyv még nem jelent meg Magyarországon. Külföldön már érdeklődnek iránta, több formatervezéssel kapcsolatos portálon bemutatták, írtak róla Amerikában, Franciaországban, Angliában.

– Annak idején rengeteget hallottunk a Petőfi-ügyről. Még mindig nincs vége?

– A Magyar Tudományos Akadémia már régen lezárta a vitát: szerintük egy női csontvázról van szó és az oroszok nem vittek magukkal hadifoglyokat 1849-ben. Most nincs arra hely, hogy megcáfoljam ezt a két kategorikus kijelentést, a könyvemben minden részletet ismertetek. Morvai Ferenc vállalkozó továbbra sem tett le arról, hogy az ügyet megnyugtató módon befejezze. Most is folyamatban vannak dolgok, ennél többet azonban nem mondhatok. Reménykedjünk abban, hogy belátható időn belül befejeződik a Petőfi-ügy, hiszen nincs újabb 25 évünk a folytatásra.

– Van-e kiskunfélegyházi szál ebben a szerteágazó szibériai teóriában?

– Természetesen van! Feri Sándor – aki hajdanán a Legfelsőbb Bíróság Elvi Tanácsának elnöke is volt – az első világháborúban orosz esett fogságba, kalandos úton lett a szentpétervári Szmolnij őrségének egységparancsnoka. Egyszer elévezettek egy koldus kinézetű embert, aki azt állította magáról, hogy Petőfi Sándor az unokabátyja, Kiskunfélegyházán fél házrész juss várja, hazatéréréhez kér segítséget. Ez a Petrovics bácsi azt is elmondta, hogyan került hadifogságba az erdélyi harcok során, és miként jutott ki Szibériába, ahol egy idő után családot is alapított. Az első világháborús foglyoktól hallott a hazai viszonyokról, ekkor határozta el, hogy útnak indul. Állítólag 1921-ben sikerült Félegyházára érnie, és még abban az évben meghalt 97 évesen. Magam is próbáltam a nyomába eredni, találtam bizonyos levéltári adatokat, kutattam Petőfi oldalági leszármazottait, de a kép nemigazán állt össze. Ha valaki mégis elő tudna állni valamiféle bizonyítékkal, azt örömmel venném.

Tóth Tímea

P. S.: könyvbemutató Félegyházán

Az Ünnepi Könyvhét keretében június 5-én, csütörtökön 18 órai kezdettel a kiskunfélegyházi Petőfi Sándor Városi Könyvtár és Művelődési Házban mutatják be Borzák Tibor P. S. – Titkok a barguzini csontváz körül című könyvét. A szerzővel Kriskó János beszélget. Jelen lesz Karáth Imre operatőr-rendező is, aki az est végén levetíti az Egy legenda nyomában című dokumentumfilmjét. Mindhárom vendég részt vett az 1989-es szibériai expedíción, így a közönség kérdéseire hiteles választ tudnak adni.

(A fekete-fehér felvételek a szerző Barguzinban készült képei.)