Persze, a diétában nem az a legfontosabb, mennyit, sokkal inkább az, hogy mit eszünk. De azért nem árt odafigyelni a mennyiségre sem, pláne, ha éppen „lazítós” napot tartunk. Mert sem a gyomruknak, sem az egészségünknek, sem a közérzetünknek nem tesz jót, ha túlesszük magunkat.

Pedig megfogadtuk, hogy bírunk magunkkal, és csak annyit eszünk, amennyire tényleg szükségünk van. Nem lesz repeta… Aztán persze fájó pocakkal és még fájóbb szívvel vesszük tudomásul, hogy ezt már megint nem sikerült tartanunk. Pedig a bikiniszezon már a nyakunkon! De talán ezzel a néhány trükkel még saját magunkat is kicselezhetjük!

Csak szépen, megfontoltan!

Nem érdemes az ebédünket, vacsoránkat gyorsan belapátolni, mert valószínű, az első adag után nem marad el a repeta. Ha lassan eszünk, testünknek van ideje, hogy feldolgozza a bevitt ételt és jó időben jelezzen az agynak, hogy ő bizony már eleget evett. Úgyhogy elő a késsel, villával és ne felejts el alaposan megrágni minden falatot.

Ne a szemeddel egyél, hanem a száddal!

Persze, ez nem azt jelenti, hogy rossz helyre próbálod tömködni a vacsorádat. De ha megkívánsz mondjuk egy kocka csokit, akkor elégedj meg tényleg csak eggyel, és tedd el szépen a maradékot a fiókba. Mert ha szem előtt van, valószínűleg megeszed az egészet…

Nem mindegy, milyen a tányér!

Te is estél már olyan hibába, hogy nagyobb tányérra pakoltad az ebéded, ám már körülbelül a felénél jóllaktál? De azért még ettél, hiszen a tányéron nem hagyunk semmit! Pedig a fele adag is simán elég lett volna. Csak az agyad úgy látta, az a mennyiség kell neked, hiszen annyi van a tányérodon. A nagyobb tányért bizony hajlamosak vagyunk jobban megpakolni. Úgyhogy jobban járunk, ha kisebb méretűt választunk, azon a kevesebb étel is többnek tűnik. Nem mindegy a szín sem. Ha például pirosra cseréljük a fehér tányérunkat, szintén csökkenhet a bevitt mennyiség. Hiszen a piros jelentése a tilos, vagyis könnyebben parancsolunk megálljt magunknak. Egyesek szerint a kanalat is érdemes lecserélni teáskanálra, de azért az talán már túlzás.

Ha eszel, akkor egyél!

Ez így elég furcsán hangzik, sőt, talán pofonegyszerűen, ám néha mégis nehéz teljesíteni. Pedig csak annyit kellene tennünk, hogy evés közben egyszerűen csak az evésre koncentrálunk. Vagyis nem olvasunk, nem tévézünk, nem csacsogunk. Talán nem véletlen a mondás sem: magyar ember evés közben nem beszél. Ugyanis többet eszünk, ha étkezés közben valami mással vagyunk elfoglalva.

Hát, érdekes tippek, de talán a legjobb, ha nem a mennyiségi, hanem inkább a minőségi táplálkozásra törekszünk. És persze némi mozgást is beiktatunk az életünkbe.