Honfitársaink harmadát fenyegeti a szegénység és a társadalmi kirekesztettség kockázata. A 3,3 millió szegény száma a tavalyi évhez képest százezerrel növekedett. Így egyre jobban leszakadunk a minket már jócskán megelőző szlovákoktól, lengyelektől, csehektől, akiknél javulás érzékelhető, hisz kevésbé terjed a szegénység.
Úgy gondolnánk, hogy a foglalkoztatottság növekedésével az életszínvonal is emelkedő tendenciát mutat, de sajnos a kutatás nem ezt támasztja alá. A teljes munkaidőben dolgozók 5,4, a részmunkaidőben tevékenykedők 16,5 százaléka az elszegényedés keskeny határán egyensúlyozik. Lettországban és Litvániában hozzánk hasonlóan rossz a helyzet – igaz náluk kicsit kedvezőtlenebb -, Románia és Bulgária pedig sokkal rosszabbul áll. Előbbiben 41,7 százalék, utóbbiban 49,3 százalék az elszegényedés kockázatával küszködők száma.
2008 óta egyre csak nő a megfosztottak (depriváltak) aránya: tavaly 2,6 millióan tartoztak ebbe a körbe. Megfosztottnak számít az, akire az alábbi problémákból legalább három jellemző igaz: hiteltörlesztéssel vagy lakással kapcsolatos fizetési hátraléka van, nem tudja fedezni a váratlan kiadásokat, anyagi okokból nincs telefonja, színes tévéje, mosógépe vagy autója. Szintén pénzügyi gondok miatt nem tud évente legalább egyszer elmenni üdülni egy hétre, nem fogyaszt kétnaponta húsételt, illetve lakásának fűtése nem megfelelő.

Adós az országunk is
Többéves csúcsokat döntöget az államadósság. A Magyar Nemzeti Bank közleménye szerint 2014 második negyedévében 85,1 százalékos a GDP-arányos államadósság. A már felhalmozott tartozásokat tovább növelte a 434 milliárd forintnyi nettó hitelfelvétel, fizetőeszközünk gyengülése pedig 65 milliárd forinttal dobta meg az adósságot. Bár még van időnk kompenzálni, nem érdemes húzni az időt, az Európai Bizottság figyelmeztet: amennyiben nem sikerül az év végéig csökkenteni az ország tartozásait, újra túlzottdeficit-eljárás indulhat ellenünk.