A városi megemlékezésen résztvevőket Hajagos Gyula, a Szent István Templom plébánosa köszöntötte.

– Szent István királyunk örökségéből megtanulhatjuk azokat az értékeket, amelyre akár a nemzet, akár egy-egy család jövőjét építhetjük. Mik ezek az értékek? Az első, ami számára is első volt, az Istenbe vetett hit. A második érték pedig a haza. Szent István király hazát, otthont adott népének, és ennek mi most boldog örökösei vagyunk. Most ezeket az értékeket is ünnepeljük. Kívánom mindenkinek azt, hogy ez a mostani ünneplés erősítsen meg bennünket ezekben az értékekben, hogy ezekből merítve tudjuk építeni családjaink, közösségeink, nemzetünk jövőjét – mondta a plébános.

Ezt követően Balla László alpolgármester mondott beszédet a várossá nyilvánításának 250. évfordulóját ünneplő Kiskunfélegyháza önkormányzatának nevében.

– Nem könnyű most ebben az időszakban augusztus 20-i ünnepi köszöntőt írni és mondani, mert miről is szóljon az, aki kiáll Szent István szobrunk elé? Beszédében lelkesítsen? De mire is? Vagy tárja fel a dermesztő valóságot? Vagy idézzen unalomig ismert történelmi eseményeket? Egyáltalán mire éleződjön ki a mondanivaló? Már maga a helyzet is különös. Nyugat és Kelet erősödő viszályában, a háborús hisztériába ájult Európában élve, mit tudunk Szent István királyunktól meríteni? A sors úgy hozta, hogy városunkban található, nagy királyunk ikonikus szobra, mely a maga nemében egy rendkívüli alkotás. Ha figyelmesen szemléljük, úgy találjuk, hogy irányt mutat. Mi van most? Veszélyben van hazánk? Ha odaállunk nyíltan az alkotás elé, vagy ha csak szemünk sarkából vetünk rá egy-egy aggódó pillantást, azt látjuk, hogy István király leengedte a kardját, mert ő is, de a szobor alkotója is hitet tett a béke mellett. Én úgy gondolom, hogy Szent István királyunk egy olyan tulajdonságáról kell szólnunk mely eddig viszonylag kevésbé került a figyelem központjába. Ez pedig az a mérhetetlen lelki elszántság és erős hit, amely egyszer már lerakta államunk alapkövét, megszervezte országunkat, és elindította azon az úton amely - néha olykor nagyon nehezen is járható volt - idáig vezetett.

A mai ünnepnapon szent királyunk miliőjében rendíthetetlenségre buzdítom Félegyháza polgárait. Rendíthetetlenség a hitben, rendíthetetlenség az erkölcsben, elkötelezettség a békességben és megmaradni a nyugalomban. Az utóbbi évtized igazolta, hogy csak ezek megtartásával tud sokra hivatott városunk tovább fejlődni, szépülni, gyarapodni, ahogy a hitvalló eleink egykoron megálmodták.
Egy gondolkodó azt mondta, ha a világra nézel, elkeseredsz. Magadba nézel, depressziós leszel. Ha Istenre nézel, megnyugszol. És ha még Szent Istvánra is nézel, egy irányt is találhatsz. Az alapvető nyugalom és békesség elsősorban a családban kell, hogy meglegyen, mert ez az alapja minden további normális életérzésnek. Ez hathat ki lakóhelyi környezetünkre, munkahelyünkre, szeretett városunkra. Úgy tűnik, ellentétben más településekkel, innen nem akarnak tömegével elvándorolni a lakosok. Polgáraink szeretnek itt élni, itt akarnak boldogulni, nyugalomban, békességben lenni, szerettei körében. És ez nagyon jól van így. Büszkék lehetünk arra, amit a Kiskunfélegyházán élő emberek napjainkra elértek, anélkül, hogy hitüket, elkötelezettségüket feladták volna, és adja Isten, hogy tovább folytassuk az eddig megtett utunkat – hangzott el az alpolgármester beszédében.

A megemlékezés a templom mellett található Szent István szobor koszorúzásával zárult.