A Kínából származó cserje pontos neve téli jázmin (Jasminum nudiflorum), amely egyben a legnépszerűbb faja is a változatos (Jasminum) nemzetségnek szerte Európában. (Nem azonos a nyár elején fehéren virágzó jezsámennel, amelyet gyakran neveznek jázminnak is. Nem állnak rokonságban, amit latin neve, a Philadelphus coronarius is tanúsít.)
A téli jázmint legjobb félárnyékba telepíteni, mert a napra ültetve megeshet, hogy már karácsony idején virágozni kezd, de azok elfagynak a januári nagy hidegben. Félárnyékban a virágzás február végére, március elejére tolódik ki. Ezen túlmenően az egyenletes vízellátású, középkötött, tápdús talaj az ideális számára.
Jellegzetes, négyszögletes vesszői – ha nem kapnak támasztékot – csüngve növekednek, a földre érve meggyökeresednek, majd ívesen nőnek tovább. Éppen ezért tanácsos a kertben a rézsű tetejére ültetni, ahonnan lecsüngve beteríti azt. Tavaszt köszöntő, fényes, sárga virágai a még levéltelen bokrokon jelennek meg (gyakran a havas háttér előtt), felüdítve a téli kertet.
A téli jázmin metszésére csakis elvirágzása után kerítsünk sort, mert ha ez előtt, például késő ősszel metszenénk, a virágok jó részétől megfosztanánk a növényt. Mint jól gyökeresedő cserjét könnyen és gyorsan szaporíthatjuk. A földre érő hajtásai maguktól is meggyökeresednek; ezeket a gyökerükkel óvatosan kiemelve a földből új helyükre ültethetjük ősszel vagy tavasszal.
De ha május végén levágunk a bokorról 20 centis hajtásokat, ledugjuk őket a kert árnyékos sarkába, s rendszeresen öntözzük, e dugványok néhány hét alatt meggyökeresednek.