Könnyen előfordulhat ugyanis, hogy egy apró mocsári teknős a cipője talpa alá kerül, ha nem figyel. Viszont ha sikerül észrevennie, sokat segíthet rajta, ha elviszi a Tőzeg-tóhoz, Nagy-tóhoz vagy a holtághoz. (Semmiképp se haza, mert védett állatokról lévén szó vétünk a törvény ellen, ha ezt tesszük.)

De hogy kerül egy kis teknős ilyen messzire a víztől? Nem eltévedt vándorokról van szó, hanem a vízzel még soha nem is találkozott kis csemetékről. A mocsári teknős júniusban lerakott tojásainak a kiköltését a nap melegére bízza. Ezért gyorsan felmelegedő, homokos helyet keres, amit gyakran csak az otthonát jelentő tótól, holtágtól távolabb talál. A kisteknősök nagy része augusztusban, szeptemberben kikel, de hűvös időjárás esetén csak következő tavasszal bújnak elő az utódok. És azonnal egy hosszú, veszélyes meneteléssel kezdhetik az életüket, mely sokuk számára hamar véget ér.

Javíthatjuk a túlélési esélyeiket, ha elvisszük a legközelebbi természetes állóvízhez.

Segítsünk nekik!

(Forrás: Tiszaalpár múltja és jelene / Réka Bártol)