Nem kivétel ez alól a látásunk sem: szemünk romlása egy bizonyos kor után teljesen természetes jelenség.

Az emberek többsége általában 40-45 éves kora körül érzékeli először, hogy az apróbb betűk olvasása már nem úgy megy, mint régen, sőt egyesek közelre nézéskor gyakran fejfájást is tapasztalnak. Mindezt az úgynevezett presbiópia, azaz az öregszeműség okozza.

A kor előrehaladtával szemünk is öregszik, amivel elkerülhetetlenül együtt járnak a különféle látásproblémák - így az öregszeműség is. Ezt a típusú látásromlást bár nem lehet megelőzni, sem elkerülni, ma már vannak olyan modern beavatkozások, melyekkel a kialakult betegséget kezelni lehet, és az érintett látása úja élessé válhat.

Mikor kezd el romlani a látásunk?

A látás romlása tehát 40-45 éves kor felett egy természetes folyamat, aminek az az oka, hogy a szemlencsékben lévő kötőszöveti rostok az öregedés során fokozatosan veszítenek rugalmasságukból. A kötőszöveti rostok rugalmatlanságával pedig együtt jár a lencse fókuszálóképességének csökkenése is. A presbiópia akkor kezdődik, mikor az érintettek észreveszik, hogy a korábban normális olvasási távolságról - 25-30 centiméterről - egyre kevésbé látják élesen a betűket, és a fókuszálás is egyre nehezebben megy. Ez a tünet általában a délutáni vagy az esti órákban jelentkezik először, majd egy idő után az érintettek egész nap tapasztalni fogják.

A panasz jelentkezésekor természetesen sokan megpróbálják "kicselezni a természetet" különféle megoldásokkal. Vannak, akik erősebb fényforrás felé tartják az olvasnivalót, mások először megpróbálják a szöveget egyre messzebb tartani a szemüktől - ám egy idő után ezek sem fognak segíteni rajtuk. A látás folyamatos romlása miatt ugyanis egy idő után a "karunk túl röviddé válik", és az olvasnivalót már nem fogjuk tudni olyan távol tartani a szemünktől, hogy az élessé váljon. Ennek oka pedig, hogy idővel a szemlencse alkalmazkodási képessége is egyre csökken.

Az öregszeműség jellegzetessége, hogy csak a közelre látást befolyásolja, a távoli látásélességre ugyanakkor nincs hatása. Az betegség 40-45 éves kor körül alakul ki, a látás élessége pedig ezután átlagosan 5-10 évenként romlik egy dioptriát. A látásromlás a végpontját nagyjából 50-60 éves korra éri el, ekkor a szemlencse teljes mértékben elveszti az alkalmazkodóképességét.

Meg lehet gyógyítani az öregszeműséget?

A látásromlás kezelésére ma már többféle módszer is létezik. Első lépésként a legtöbben olvasószemüveggel próbálják meg korrigálni a problémát. És bár tény, hogy a szemüveg valóban megoldást nyújthat, ám azt fontos tudni, hogy a dioptria folyamatos változása miatt az olvasószemüvegeket általában évente többször cserélni kell.

Az olvasószemüveg mellett ma már többféle megoldás létezik: a lézeres olvasószemüveg-kezelés vagy a szemlencse műtéti úton történő cseréje, melyek ráadásul végleges javulást hozhatnak. A lézeres beavatkozás során a szaruhártya törőerejét módosítják, míg a műtéti megoldásnál a szürkehályog-műtéthez hasonlóan a szemlencse állományát távolítják el, majd a szemlencse helyére multifokális műlencsét ültetnek be. Mindkét beavatkozásnak az az eredménye, hogy az érintettek szemüveg nélkül is újra élesen láthatnak majd mind közelre, mind távolra.