De hol van a határ, amitől már nem torkosságról kell beszélni, hanem függőségről?

Amikor eszünk, felszabadul a jó érzésekért felelős hormon, a dopamin. Ezt a folyamatot az agy öröm- és jutalomközpontja szabályozza. A kutatások azt mutatják, hogy a túlsúlyosak vagy elhízott emberek örömközpontja aktívabb evés közben, mint a normál súlyúaké.

Az élelmiszer-függők gondolatai rengeteget forognak akörül, hogy mit fognak enni, hogyan fogják azt megkapni, és hogyan fogják kifizetni. Hányásig képesek enni annak ellenére, hogy az egészségük ezt megsínyli, és nem tudnak megállni, amikor már nyilvánvaló, hogy ami sok, az sok.

"A stop-kapcsolójuk hibásodik meg, és nem tudnak nemet mondani" - mondja az ilyen emberekről Dr. Vera Tarman torontói addiktológus, a betegség specialistája, egy ezzel foglalkozó könyv szerzője. Rámutat, hogy nem kell ehhez kövérnek lenni, vannak, akik normális testtömeg-index (BMI) mellett élelmiszerfüggők. Ez lehet azért, mert a túlevést testmozgással kompenzálják vagy a nap nagyobb részében korlátozzák a fogyasztásukat, esetleg egyszerűen csak igen gyors anyagcseréjük.

Bár nincs olyan tanulmány, ami az élelmiszerfüggőséget részleteiben feltárta volna, a szakértők úgy vélik, hogy a normál testalkatú embereknek 10-15 százaléka, az elhízottaknak akár 50 százaléka is függő lehet. Mivel a jelenséget szégyen és bűntudat övezi, a probléma csak nehezen diagnosztizálható, s gyakran nem is történik meg.

Az élelmiszerfüggőség kifejezés elég ellentmondásos. Ennek részben az oka, hogy szemben az alkohol- vagy kábítószer-függőséggel, ahol fiziológiás kapcsolatról van szó, az élelmiszerrel pszichológiai kapcsolatban állnak az érintettek. Az élelmiszerfüggők nem mennek át elvonási folyamaton, bár nagyon hasonló érzésekkel küzdenek.

Az élelmiszerfüggőség és a hozzá megnyilvánulásaiban nagyon hasonló falási zavar nem ugyanaz. A falási zavarban szenvedő megállás nélkül folytatja az evést, akár addig, míg bele nem betegszik. Akár rejtve is táplálkozik, hogy ne figyeljenek fel rá.

Ezt a betegséget terápiával, figyelemmel, meditációval kontrollálni lehet. Az élelmiszerfüggőségre azonban nem hatnak ezek a módszerek, sem a diéta. Ha ugyanis a függő kapcsolatba kerül a betegségében szerepet játszó élelmiszerrel, mintha eldördülne egy startpisztoly, a folyamat azonnal aktiválódik az adott élelmiszer által irritált agyban, s az egész ciklus végigfut. A szakirodalom ezt hívja sóvárgási jelenségnek.