Ha szeretnénk tudni, hogy elkerül-e vagy elkap minket a vihar, már az is információértékkel bír, hogy a villámlás és a hozzá tartozó égzengés között eltelt idő csökken-e, változatlan marad, vagy növekszik. Az első esetben a vihar felénk közeledik, a másodikban nem változik a tőlünk mért távolsága, a harmadikban távolodik. A villámláskor a fény és a hanghatás ugyanis egyszerre keletkezik, a fény és a hang terjedési sebessége viszont jelentősen eltér egymástól. A fény 300 000 km-t, a hang 0,343 km-t tesz meg másodpercenként. A kettőből és a villámlás fény-, ill. hanghatásának érzékelése között eltelt időből pedig kiszámítható, hogy milyen messze van tőlünk a fény és a hang forrása. A gyakorlatban a fény sebességét végtelennek vehetjük, mert olyan távolságból, amelyből lényegesen módosítaná az eredményt, már egészen biztos, hogy sem a villámlás fényét, sem a hangját nem érzékeljük. Így ha megszámoltuk a fény és a hangjelenség között eltelt másodperceket, akkor azt 343-mal, azaz a hang másodpercenként megtett útjával megszorozva megkapjuk méterben a villámlás távolságát. Nem érdemes azonban nagyon szőrszálhasogatónak lenni a mérésben ugyanis több bizonytalan paraméter van, többek között a reakcióidőnk, így sokkal egyszerűbb, ha 340-nel szorzunk. Ha nem órával, hanem magunkban számolással mértük a másodperceket már úgyis olyan pontatlan a mérés, hogy bátran egyszerűsíthetjük tovább a dolgunkat: ha a másodpercek számát elosztjuk hárommal, akkor – igaz kicsit pontatlanabbul, de azonnal kilométerben kapjuk meg az eredményt. És talán egyszerűbb is fejben hárommal osztani, mint 340-nel szorozni.