Számos babona és mítosz született már a holdról és a telihold idején megszaporodó öngyilkosságokról, bűnözésről. A mesében általában vámpírokkal, vérfarkasokkal együtt ábrázolják a teliholdat. Az elképzelés nem alaptalan, hiszen a farkasok szívesen vadásznak a hold fényénél, ami jó látási viszonyokat biztosít számukra. Telihold idején hangos vonítással kommunikálnak. Ez az ősi ösztön a kutyáknál is megmaradt, hiszen szívesen üzengetnek az éjszaka világító korongja alatt. Ezt magyarázzák félre azok, akik úgy gondolják, hogy a holdat ugatják. A telihold rendkívül jó látási viszonyokat teremt, bár némi időbe beletelik, de ha hozzászokik a szem, akkor szinte olvasni is lehet a holdfénynél. A városi ember már ritkán tapasztalja meg ezt, de régen, mikor nem volt közvilágítás, mindenki számára természetes volt. Őseink aktívabbak voltak a derült, holdfényes éjszakákon, mint vaksötétben. Meglehet, hogy a betörők és a tolvajok is szívesebben dolgoztak ilyenkor és talán tényleg több volt a bűncselekmény, sőt több házasságtörés esett meg és több gyermek is fogant. Napjainkban, mikor mesterséges fények között élünk, a holdnak már nincs hatása életünkre.
A hold egyetlen bizonyított hatása az árapály. Talán még azt tapasztalhatjuk meg közvetlenül a magunk bőrén a teliholddal kapcsolatban, hogy fél éjszaka bámuljuk alvás helyett és másnap hullafáradtak vagyunk.
Vannak, akik annyira nem tudnak betelni a látvánnyal, hogy távcsővel fürkészik, mások még komolyabban veszik a kutatást és jártak is a felszínén. Azt gondolnánk, hogy már mindent tudunk róla a begyűjtött adatok alapján, de ez koránt sincs így.