Az alapítók közül egyetlenként ma is aktívan dolgozik a cégnél Vereb Sándor, aki most ünnepelte 70. születésnapját. A cégvezetés ebből az alkalomból meglepetés-interjúval köszöntötte őt.

– Hogyan emlékszik vissza az ELŐ-SZER Kft. indulására 1989 decemberében?

Külföldi munkából való visszatérésemkor szembesültem a rendszerváltás előtti és közbeni kaotikus állapotokkal. A régi főnököm, Seres József – akkor még a Kunépnél – beszélt velem arról, hogy ez az egész már vakvágány, ami akkoriban zajlik. Azt mondta: jó lenne, ha lépnénk valamelyik irányba, de úgy, hogy függetlenek maradjunk mindenkitől – ne legyen sem elődünk, sem utódunk. Így született meg az ötlet: alapítsunk egy saját céget, legyen ez az ELŐ-SZER Kft.
Mivel én is láttam, hogy abba a régi rendszerbe már nem tudok visszailleszkedni, könnyen ráálltam. Lényegében ketten kezdtük el, és sokan azt gondolták, hogy ebből nem lesz semmi – volt is „szurkolás” a negatív oldalról, hogy éhen halunk majd. Aztán eltelt három hónap, és látták, hogy nemhogy nem halunk éhen, de dolgozunk, fejlődünk. Szép lassan elkezdtek visszaszivárogni a régi kollégák is. Mindig nyitottak voltunk, bárkit befogadtunk, és a létszámunk így nőtt folyamatosan.
Akkoriban az volt a motivációnk, hogy merjünk kockáztatni, mert csak így lehet nyerni. Mi ezt megléptük, és a város is elfogadta: látták, hogy van egy új, megbízható cég, akivel lehet dolgozni. Szép lassan híre ment, és nem hírhedtek, hanem híresek lettünk. Ez adott nekünk lendületet.

– Milyen volt az első évek hangulata, a cég kezdeti légköre? Van-e olyan emlék a ’90-es évekből, ami különösen megmaradt Önben?

Nagyon jó légkör uralkodott a telephelyen. Tíz–tizenöt emberrel kezdtünk, családias hangulatban dolgoztunk. Senki nem irigykedett a másikra: ha valaki lemaradt, a többiek segítettek, és együtt vittük a munkát. Akkoriban még nem voltak szétkategorizálva a szakmák, így együtt kezdtük és együtt is haladtunk.
Sokat jelentett a közösség – közös névnapokat, születésnapokat ünnepeltünk, többnyire egy vacsorával valamelyik vendéglőben. A ’90-es évek számomra a stabilitás időszaka volt. Nem kellett idegeskedni, hogy mi lesz holnap, sem a családdal, sem a céggel. A család is elviselte, hogy sokat dolgoztam, mert látta az eredményét: anyagi biztonság, kiszámíthatóság, fejlődés.

– Mit tart a legnagyobb szakmai sikerének az itt eltöltött évtizedek alatt?

Az ELŐ-SZER Kft.-nél soha nem lehetett egy helyben maradni. Mindig új területek felé kellett nyitni. Én sem akartam szakmailag lemaradni, ezért elmentem egy tanfolyamra, ahol gázszerelő mester vizsgát tettem. Ez nagyon sokat jelentett, mert megnyitotta a lehetőségeket, és szakmailag is elismertté tett. Az aláírási jog a gázszereléseknél külön előnyt adott, és ez a cég számára is hasznos volt.

– Az építőipar sokat változott az elmúlt 35 évben. Ön mit lát a legnagyobb különbségnek a régi és a mai idők között?

A kilencvenes években a fizikai munka volt túlsúlyban. Aztán jöttek a számítógépek, a gépesítés, a korszerű tervek, és ezzel együtt sok minden megváltozott. A gépek megkönnyítették a munkát – már nem kellett mindent kézzel felvinni az állványra. Javult a munka színvonala, és kívülről is látszott, hogy fejlődik az építőipar. Jó volt látni, hogy haladunk a korral.

– Van-e olyan tanítvány, fiatal kolléga, akire különösen büszke, hogy segíthette a pályáját?

Sok emberrel dolgoztam együtt, és mindig fontos volt számomra, hogy legyenek tanulók a brigádban. Volt egy fiatal kolléga, akit nálam kezdett tanulni, és ma már ő viszi tovább a stafétát – az ELŐ-SZER Kft.-nél ő felel a tanulóképzésért. Jó látni, hogy amit tőlem tanult, azt most ő adja tovább. Nehezebb dolga van, mint nekünk volt, de kitartó, és jó úton jár.

– Mit adott Önnek emberileg a munka az ELŐ-SZER Kft.-nél?

A munka az, ami embert formál az emberből. Itt, az ELŐ-SZER-nél úgy érzem, hogy ez sikerült – ember maradtam. Anyagilag és lelkileg is stabilitást adott. A nyugdíj után is maradtam, mert kérték, hogy maradjak. Ez persze több feladatot jelent, de szeretem csinálni.
Nem szakosodott munkát végzek, hanem szinte mindenbe belelátok, ami a telephelyen történik. Néha kritizálnak, de én azt mondom: egy munkának kell, hogy legyen kritikusa, mert anélkül nem is munka. Amíg örömömet lelem benne, addig csinálom.

– Milyen a kapcsolata a fiatal kollégákkal, akik most kezdik az útjukat itt a cégnél?

Amikor szeptemberben jönnek az új tanulók, az én dolgom, hogy „felszerszámozzam” őket: munkaruhát, cipőt, védőfelszerelést kapnak. Fontos, hogy már ekkor kialakuljon a bizalom. Jó érzés, hogy bátran jönnek hozzám bármilyen problémával. A fiatalok felpörgetik az embert – nem öregszem bele a munkába. Látom rajtuk, hogy bíznak bennem, és ez engem is motivál.

– Ha egy mondatban kellene megfogalmaznia, mi az az érték, amit az ELŐ-SZER Kft. képvisel az Ön számára, mi lenne az?

Számomra az ELŐ-SZER Kft. értéke nagyon magas nívón van. Én is a tulajdonosok közé tartozom, így ha látom, hogy gyarapszik a cég, érzem, hogy én is gyarapodom.
Büszke vagyok rá, hogy a város határain túl is ismerik a nevünket – Kecskeméttől Szegedig dolgozunk. Jó érzés, amikor kint van a táblán: „Kivitelező: ELŐ-SZER Kft.” Nem lehajtott fejjel járok a városban, mert amit itt létrehoztunk, az a szakma nívóján van. Ez nekem igazi büszkeség.