Közös futással tisztelegtek a szeretett nevelőtanár, testnevelő „Zoli bácsi” emléke előtt.

Különösen sokat jelentett ez mindazok számára, akik ismerhették őt, hiszen legfőbb célja mindig is az volt életében, hogy minél több gyereket sikerüljön megmozgatni és meg tudja szerettetni velük a sportot, hogy a későbbiek során is mindennapi életük része legyen a testmozgás.

A vidám hangulatban eltelt órák, az újabb és újabb játékok, melyeket azért talált ki, hogy a tanulók észrevétlenül megszeressék a sportot, eredményesek voltak. Így élhet csak időtlenül tovább emléke Csincsák Zoltánnak. Az emlékfutás is méltán tükrözi azt a mérhetetlen szeretetet és megbecsülést, melyet nemcsak edzői és tanári mivoltával, hanem egész életével kivívott magának a diákok és munkatársai szemében.

Az emlékfutás a Kossuth Lajos Szakképző Intézmény elől indult a Felsőtemetőbe, ahol mécseseket gyújtva főhajtással tisztelegtek a szeretett tanár emléke előtt.