A Madarak és fák napja alkalmából – Ódor László, a Szociális és Közfoglalkoztatási Osztály vezetőjének javaslatára – városunk erdészeti szakirányítójának vezetésével erdőjárást tartottak a programon résztvevők számára.

A megjelent kisgyermekes családokat, baráti társaságokat Abonyi Szilvia, a könyvtár igazgatója köszöntötte, majd bemutatta az erdőjárás vezetőit: Nagy Dánielt, Kiskunfélegyháza város erdészeti szakirányítóját és Nagy Ágnes főkertész asszonyt. A kellemes, napsütéses időben megszervezett rövid túra több megállóval biztosította a szóban forgó fák, növények, cserjék szemléltetését.

Az erdészeti szakembertől megtudtuk, hogy Magyarországon nem minden minősül erdőnek, amit a laikus szem annak lát. Az erdő kritériuma: legalább fél hektár nagyságú területnek kell lenni, 20 m-nél keskenyebb nem lehet és megvan, hogy milyen fafajokból állhat. A média és a közvélemény hírverésére – mely szerint kivágják a fákat és csökken az erdőterület a világban – elmondta, hogy Magyarországra ez nem igaz. Dániel leszögezte, hogy hazánkban tartalmas erdőgazdálkodás folyik 1750-től. Ez azt jelenti hétköznapi nyelven, hogy amelyik területet letermelik, azt a területet a gazdálkodónak kötelező felújítania, ráadásul szigorú szabályoknak megfelelő módon.

Magyarországon kétmillió hektár erdő van jelenleg, ez az ország területének 22 százaléka. Egy évszázada, Trianon után, amikor a magyar erdők 80 százalékát elcsatolták, a megmaradt magyar területen az erdősültség 10 százalék volt. A jelenlegi erdők 50%-a állami, 49% pedig magántulajdonban van. A maradék 1% önkormányzati tulajdonban van, pontosan úgy, mint a félegyházi parkerdő.

A félegyházi parkerdőt az 1960-as években telepítették. Az önkormányzat a helyi erdőgazdasággal, a KEFAG Zrt-vel kötött szerződést, melynek köszönhetően a 32 hektárnyi területet őshonos fákkal ültették be. Jelenleg a vízhiány miatt, és annak következtében, mivel nem minősül kifejezetten erdő termőhelynek a terület sok a kiszáradt faegyed. Ezt azzal ellensúlyozzák, hogy próbálják felújítani minél természetesebb módszerekkel az erdőt. Noha a legegyszerűbb mód az lenne, hogy tarra vágnák, kituskóznák, felszántanák és újra telepítenék csemetékkel, magvetéssel, így kb. 50-60 évig fenn tudnák tartani. De nem ez a cél, mivel egy parkerdőről beszélünk, ami közjóléti célokat szolgál. A város lakosságának lehetőséget kell nyújtani arra, hogy kikapcsolódjanak, megismerjék az erdei ökoszisztémákat, lehessen túrázni és minőségi időt tölteni a szabad levegőn – magyarázta a szakember.

- Megpróbáljuk átminősíttetni a területet felnyíló erdővé, ami ez itteni klimatikus viszonyoknak megfelelően fás puszta, nagyobb ligetekkel. Legfőbb célunk azonban az itt lévő őshonos fák megsegítése. Az alföld sajátossága, hogy nagyon sok inváziós faj került be a területre. Volt, amit kertészeti, volt amit erdészeti célokkal hoztak be, de van ami csak spontán betelepült. Így az amúgy is rossz helyzetben lévő őshonos fajokat az is sújtja, hogy ezek az inváziós fajok és cserjék elnyomják őket. Ha emberi kéz nem nyúl bele ebbe a folyamatba, akkor például a parkerdőből a következő 50 év elteltével őshonos fajok eltűnnek és az inváziós fajok fogják uralni. Gyakorlatilag az összes alföldi erdőre ez várna, ha az erdészeti szakemberek ezt nem ellensúlyoznák.

A problémát okozó fa fajok a celtis (ostorfa), a zöld juhar, az amerikai kőris, cserjék közül pedig kiemelte a szakember a gyalogakácot és az olajfűzt. Az őshonos fák közül a magyar kőrist, a mezei szilt, a szürkenyárt, a kocsányos tölgyet (mely a vízhiányt nagyon megsínyli), a nagylevelű hársot említette, mely utóbbi noha tájidegen, de jó választás volt annak idején a parkerdőbe.

A kellemes, baráti hangulatú, rövid túra alkalmával a szakember szemléltette is ezeket a fajtákat, illetve számos érdekes információt osztott meg az érdeklődő közönséggel.